Blog
Fény a sötétben
- Részletek
- Találatok: 2802
Fény a sötétben
Egyik este hazafelé tartottam a Havanna csoport alkalma végén, már besötétedett, kicsit későre járt.
Útközben találkoztam egy kedves ismerősömmel. Régóta ismerem, tudom, mennyi nehézséggel küszködik. Sok megoldatlan problémája van. Az utóbbi időben gyakran panaszkodtunk egymásnak, így osztva meg gondjainkat.
Ő nem keresztény, de számomra egy kedves és szimpatikus ember. Én sajnos nem voltam egy bizonyságtevő ember előtte. Szégyelltem is magam az Úr előtt, hogy miért nem beszélek neki Jézusról, de úgy éreztem, az én életem előtte nem egy példa értékű, és nem nagyon mertem neki beszélni az Úrról. Csak úgy, általánosságban próbálkoztam néha mondani, hogy higgyen Istenben, imádkozzon és az Úr majd megsegíti. Mondtam neki, hogy én szoktam imádkozni és az Úr megsegít, de innen nem léptem tovább és ezután is csak a problémáinkról beszélgettünk.
Azon a kedd estén mikor összetalálkoztunk az Úr csodálatos módon jelentette ki magát és tett bizonyságot jelenlétéről.
- Merre jártál? – kérdezte az ismerősöm Erika, mivel látta, hogy nem otthonról jövök
- Csak itt voltam a házunk mögött abban a másik lakóházban, - és próbáltam elterelni másra a beszélgetést, új témába kezdve valami általános, hétköznapi dologról.
Egy darabig így folyt a társalgás, de ismét megkérdezte:
- Mondd már, mi van veled? Teljesen másabb, vagy mint szoktál lenni. Én még sosem láttalak ilyennek. Ragyog az arcod, szinte teljesen ki vagy cserélve. Mondd már el, hogy merre jártál!
Egy rövid válasszal ismét megpróbáltam más témával folytatni a beszélgetést, de Erika nem hagyta magát.
- Komolyan mondom, valami történt veled. Nem tudom mi, de teljesen ki vagy cserélve. Valami buliban vettél részt, vagy ittál valamit? Mit csináltál te ott ahol voltál?
Nem tudom mit láthatott rajtam Erika, vagyis hát mégis sejtem, hogy az Úr jelenlétét látta meg, de ebből én akkor nem fogtam fel semmit. Még ezek után is csak mosolyogtam és próbáltam nem meghallani Erika „észrevételeit”, csak azért, hogy ne kelljen rá válaszolnom. De Erika nem hagyta magát, folytatta azzal, hogy ragyog az arcom, és teljesen olyan vagyok, mint aki becsípett valamilyen italtól.
- Soha nem iszom egy korty alkoholt sem – mondtam neki.
- Nem tudom, de van most neked valamid, és nekem is kellene abból. Légy szíves tedd már rám a kezed és adj át abból a pozitív energiából, amelynek most a tulajdonosa vagy - kérlelt.
Átöleltem, egy ideig így álltunk, majd ezt mondta.
- Nem tudom mi ez, de nagyon jó. Olyan melegség áradt rám, jó érzés, nyugalom és szeretet töltött be. Csodálatos érzés!
Ezek után levettem a kezem róla és már nem tudtam tovább hallgatni. Elmondtam neki, hogy a Havanna csoport összejövetelén voltam. Elmeséltem, hogy mit csináltunk; imádkoztunk, bibliát olvastunk, beszélgettünk.
Most végre bizonyságot tettem neki arról, hogy istenfélő keresztény vagyok. Közöltem vele, hogy rendszeresen összejövünk imádkozni, bizonyságainkkal egymást erősíteni. Örömmel itta szavaimat, és korábbi félelmeimmel ellentétben nem fordult el tőlem, inkább erősödött kapcsolatunk.
Azóta már ilyen nyíltan beszélek neki Istenről és arról, hogy Jézus őérte is meghalt. Már többször is találkoztunk az óta, és ő kérte, hogy imádkozzam, sőt csoportunk is imádkozzon érte.
Nagy hitet kaptam az Úrtól ezek után, mert bebizonyította, ha félelmeim miatt nem teszek róla bizonyságot, akkor majd Ő tesz magáról, rajtam keresztül, megerősítve engem.
Hálát adtam az Úrnak ezért a találkozásért és beszélgetésért. Bocsánatot kértem az Úrtól, amiért nem mertem eddig sem róla, sem Havanna csoportunkról bizonyságot tenni.
Az Úr bebizonyította, hogy közöttünk van a csoportban, bár én ezt eddig is éreztem és tudtam. Bizonyságot kaptam az Úrtól, hogy gyülekezetünk egy lámpa a lakótelepen. Az Ő jelenlétét érezzük minden alkalmunkon, és Ő velünk marad összejöveteleink után is, együtt van velünk hétköznapjainkban is. Amikor kijövünk, imaházunkból betölt minket és világítani fogunk a sötétben is, hordozzuk magunkban fényét, világosságát.
Ez volt az üzenet számomra:
Csoportunknak az a feladata, hogy világítson és fényt vigyen a sötétbe, a Havanna lakótelep és a világ számára. Ez a feladatunk, a küldetésünk és erre ezen az estén az Úr adta rá a pecsétjét.
„ Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.
Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket,
de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.”
Ézsaiás 60,1-2
Klicsuné Valika
Ezt tette velem az agykontroll
- Részletek
- Találatok: 4270
EZT TETTE VELEM AZ AGYKONTROLL
Nem fontos az, hogy ki vagyok, de egyet szeretnék neked mondani, azt, hogy Jézus Krisztus nagyon nagyon szeret téged. Tudod tegnap láttam Vitray Tamás műsorát, és benne az agykontrollt, és akkor könnyes lett a szemem, és azt mondtam: "Uram amíg én itt ezen a földön élek, és nem kell hazamennem, addig én harcolni fogok a Te nevedért Úr Jézus. Harcolni fogok azért, hogy az emberek megtudják, hogy mi ennek az agykontrollnak a háttere, hogy ki ennek az irányítója.
Emberek milliói tudatlanságban szenvednek, nem tudják, hogy mi ez az egész. De én, aki átéltem ezt, én elmondhatom az embereknek, hogy hogyan kerültem ki, és mi ez az egész. Kérlek hallgass meg és ne tépd össze ezt a levelet, mert úgy érzem ,hogy ez számodra hasznos lesz.
14 éves voltam ,amikor először álmodtam Jézussal. A szüleim nem hívők, és nem voltak vallásosak, ezáltal nem is kerültem kapcsolatba a hittel. S egyszer álmodtam vele. Olyan jó volt meglátni álmomban, olyan jó volt érezni azt, hogy ott van. És amikor fölébredtem, kirohantam apukámhoz, és mondtam neki: "Figyelj csak apu! Álmodtam Jézussal. Olyan boldog vagyok!" - És apukám egy kézlegyintéssel elintézett: "Ugyan már kislányom, hiszen azt mindenki megteheti" - És akkor én beletörődtem. Hát ha apukám azt mondja, hogy mindenki álmodik Jézussal, akkor az biztosan úgy van, hiszen ő már olyan tapasztalt, és olyan nagy ember.
Később is megtörtént az, hogy álmodtam Vele, és ez még sokszor megtörtént. Mindig mondott és mutatott valamit, de nem értettem belőle semmit. Hát miért pont én álmodok Vele, miért nem a másik, miért nem a rokonom, miért nem a szomszédom, miért pont én? Már 3 éve mindig volt, hogy álmodtam Vele; volt, amikor egy héten egyszer, egy hónapba kétszer, de mindig álmodtam valamit Vele. És tavaly nyáron kaptam egy ajánlatot. Nagymamám szomszédja beszélt velem, és ezt mondta:"Figyelj csak Móni! Én tudok a te problémáidról, és tudok neked segíteni. Tudok egy olyan módszert, amivel megfejtheted ezeket az álmokat, tudod irányítani az álmaidat, lesz hatodik érzéked, lesz tehetséged ..." - Én bele is egyeztem ebbe az egészbe, és azt mondtam, hogy milyen jól hangzik az, hogy különb leszek, mint mások, végre meg tudom fejteni az álmaimat, s ezáltal beszélhetek Istenhez. S elkezdtem az agykontrollt. Megvettem a könyveket, elkezdtem olvasgatni, és ehhez a nőhöz jártam, meg néhány tanfolyamra. És akkor észrevettem, és ő is észrevette, hogy van nekem valamilyen gyógyító erőm, te biztosan tudod,hogy mi ez, én akkor még nem voltam vele tisztába, de azt hiszem, hogy akkor felismertem azt, hogy ez egy adottság. Egy olyan valami, amit ezáltal kaptam. Én ezt fel is használtam, embereket gyógyítottam, de nem kaptam visszajelzést arról,hogy meggyógyultak-e vagy sem, de azt mondták, hogy ez ideig óráig jó volt.
Elmentem az egyik barátnőmhöz, akinek van egy kistestvére, és mondta nekem, hogy mi lenne, ha megvizsgálnám, mert olyan régóta beteg, amióta megszületett, egyfolytában műtik a veséjére. Én boldogan vállaltam a feladatot, hiszen segíthetek egy emberen, segíthetek egy gyermeken, hát ez milyen jó dolog, és megvizsgáltam a kisfiút. Elmentem, és másnap azt mondta a barátnőm: "Na Móni ezt jól megcsináltad. - de hát mit csináltam meg? Azt mondta: "Egész éjjel nem aludt az öcsém, egész éjjel sírt, és nem bírt aludni, mert nagyon félt." S akkor elkezdtem gondolkodni: Figyelj csak Móni! Egy gyereknek a lelke még tiszta, úgyhogy benned lehet a hiba. És akkor rájöttem ,hogy ez az egész gyógyítás, ez az egész agykontroll, valami hamis dolog lehet, és azt mondtam, hogy nem csinálom tovább. És nem csináltam tovább. És ekkor következett maga a pokol. Tudod én nem hittem, hogy van Sátán, hogy létezik, de meg kellet látnom. Tudod én álmodtam vele, mindig megjelent álmaimban, és közölte, hogy õ a Sátán. Álmomban mindig templomba menekültem és akkor odaült mellém, és akkor közölte: "Én vagyok a Sátán!" És én rohantam és futottam előle, és tudod ezek az álmok olyan furcsák voltak mert mindig fölébredtem belőle, mindig éreztem egy ilyen nyomasztó érzést, olyan hatalmas erőt, amely lenyom az ágyra és nem bírom a kezemet fölemelni, mert meg vagyok bénítva, fel akarom kapcsolni a villanyt, de nem jut el odáig a kezem, és szólni akarok apuéknak, de nem jön ki hang a torkomon, és le voltam bénítva és nem tudta megmozdulni, és úgy éreztem, hogy soha senki sem segített rajtam, és itt fogok maradni, és itt kell meghalnom. Azután azt álmodtam, hogy egyik nap fojtogatnak, és én kiabálom a nővérem nevét, Bea! Bea! És akkor hirtelen felébredtem, és telefonáltam a sógoromnak,hogy : "Figyelj Laci! Mondd meg Beának, hogy beteg lesz, és ne menjen ki az utcára, és öltözzön fel." És akkor Laci ezt mondta: "Persze! Ugyan már Móni már megint a hülyeségeid, maradj nyugton!"
És másnap jött a telefon: Úr Isten! Móni! A nővéred olyan beteg, hogy föl se bír kelni - és akkor mondtam: "Ugye megmondtam, hogy beteg lesz! Ugye megmondtam ,hogy vigyázzatok!"
Nem hittek nekem az emberek, de később elkezdtek hinni, mert látták a beteljesedését.
Egyszer karácsonykor azt álmodtam, hogy apukám és anyukám elém áll álmomban és azt mondják, hogy: "Móni meg fogsz halni!" Én futottam a szobába körbe-körbe és kiabáltam, hogy nem fogok meghalni, és jöttek utánam és kiabálták, hogy "Móni meg fogsz halni!". Én annyira féltem, fölébredtem, és nagyon féltem. Nem mertem a lábamat kidugni a takaró alól, és nagyon meg voltam ijedve, egész éjjel nem aludtam. Tudod nagyon kikészített ez az egész, mert naponta és havonta álmodtam ezeket, és nem hagytak békén ezek az álmok.
Mindig megjelent a Sátán álmomban és nem hagyott békén. Nappal fáradt voltam, mert nem bírtam éjszaka aludni, és éjszaka meg fenn voltam, mert nem mertem lefeküdni, nem mertem lehunyni a szemem, mert mindig attól féltem, hogy meg fog jelenni. Úgy éreztem, hogy valóban meg fogok halni, már nem sokáig leszek az élők között, hát meghalok, hát ennyit ért ez a 18 év, nincs tovább. Látták a munkahelyen, hogy semmi sem stimmel velem, hogy valahogy mindig rettegek és húzódozok az emberektől, hogy félek és akkor az egyik kolléganőm kérdezte, hogy: "Mi van Móni? Mondd el nekem! - És én kiöntöttem neki a szívemet. És januárban jött egy telefon, hogy: "Figyelj csak Móni! Én ismerem a te problémádat. Én nem ismerlek téged, személyesen, de hallottam rólad. Szeretnék neked segíteni. Tudok valakit, aki tud rajtad segíteni."
- Rajtam ugyan ki tudna segíteni - kérdeztem. Rajtam már orvos sem, pszichológus sem tud segíteni. Rajtam már senki sem tud segíteni.
Azt mondta nekem: "Jézus Krisztus az, aki tud rajtad segíteni!" - Jézus rajtam? - kérdeztem, s elkezdtem gondolkozni. Igen, igen én ezzel a valakivel álmodtam valamit, de kavargott minden az agyamban. És akkor megbeszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk.
Találkoztunk, és mesélt nekem Jézusról, és mesélt nekem Istenről. Olyan jó volt hallgatni, olyan jó volt érezni, hogy ebből az emberből nyugodtság, békesség, szeretet jött, pedig nem is ismertük egymást, de ez az ember mégis szeretett engem, és elmondta, hogy Jézus szeret engem, és szeretne rajtam segíteni. Hívott, hogy menjek el az ő gyülekezetébe, és ismerjem meg Jézust. Elmentem a gyülekezetbe egy vasárnapi evangélizációra, és éreztem, hogy ez az egész nekem szól, hogy az Úr hozzám szól, a szívemhez, hogy milyen bűnös vagyok hogy nem kellett volna ebbe az egészbe belelépnem, hogy igenis a Sátánnal van dolgom, és igenis magának akar, és igenis nem hagy békén. És akkor a lelkész föltette a kérdést: Ki az, aki Jézus mellett szeretne dönteni? És én fölemeltem a kezem, hogy én akarok. Nagyon meglepődtem, mert mondta, hogy menjek ki oda mellé és imádkoznak értem; és akkor kérdeztem: Most mi fog történni? Szétnyílik alattam a föld, vagy mi? Kimentem előre és imádkoztak értem. Becsuktam a szememet, és éreztem azt, hogy valaki simogat, hogy valaki szeret, hogy valakinek fontos vagyok, és ez a valaki Isten volt. Akkor éreztem először, hogy Jézus él, és hogy nagyon szeret engem, és én olyan boldog vagyok. Tudod, akkor úgy éreztem, hogy ez az egész minden, ami bennem volt, megoldódott, és valóban, megoldódott. A szívemről egy akkora kő esett le, mert megismerhettem Őt, és megéreztem azt, hogy Ő vár. Tudod, azóta Vele járok, ez januárban történt, és boldogan mondom el neked, hogy Jézus a szabadulás, hogy Jézus az egyetlen út az Atyához. Rajta kívül nincsen más út az Atyához, csak Ő van. Tudod, a Sátán most mindent meg fog tenni az utolsó időkben, tőlünk emberek elől egyszerűen elrejtse Krisztust, hogy ne lássuk meg Őt, hogy ne forduljunk Őhozzá, hanem induljunk el afelé, hogy önmagunk valljuk, hogy tudunk magunkon segíteni. De ez egyszerűen nem igaz, az ember nem képes arra, hogy önmagát meggyógyítsa, hogy saját magát segítse. Az ember bűnben lévő ember, akinek igenis bűnei vannak, és nem képes arra, hogy saját magát megváltsa. Nekünk nincsen más megváltónk csak Jézus Krisztus. Jézus Krisztus az, akinek köszönhetjük az életünket. Tudod, Ő hatalmas, kegyelmes, és jóságos Úr. Úgy sajnálom, hogy az emberek félreismerik Őt, és nem ismerik Őt meg valójában. Nem tudják, hogy Ő milyen kegyelmes. Tudod, hogy ma Ő jött el hozzád? Tudod, hogy ma Ő szól hozzád? Tudod, hogy ő nagyon szeret téged? Mert ha nem hát tudd meg, hogy Ő nagyon szeret téged. Nekem most könnyek folynak az arcomon, de boldogan mondom neked, hogy igenis van Isten, és hogy szeret téged. Én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ezt most neked elmondhatom, és hogy elolvastad ezt a levelet, és nem dobtad ki, és nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a feladatért. Hogy igenis elkérhettem ezt, hogy nyomorúságomból kiemelt, mert megtehette volna azt is, hogy ezt mondja: Ó ez az ember engem nem érdekel maradjon ott, ahol van. - de nem ezt tette. Rám nézett, és látta az én nyomorúságomat, az én szívemnek az összetörését, és azt mondta, hogy én ennek az embernek segítek. És tudod, mit tett értem? Nemcsak hogy lenyúlt értem, hanem lejött értem és kiemelt. Tudod milyen nagy szó az, hogy Isten a Fiát adta értünk? Maga az Isten hagyta azt, hogy a Fia elvérezzen értünk. Tudod te ezt? Te sem és én sem soha nem lennénk képesek arra, hogy életünket feláldozzuk másokért, nemhogy a gyermekünket. De Õ megtette, hogy a Fiát adta értünk, akit a legjobban szeretett, mert tudta, hogy csak ezáltal lesz egy híd, lesz egy kapcsolat közte és köztünk.
Figyelj, ha még eddig nem tudtad, hogy mi ez az agykontroll, akkor lásd meg a te szemeiddel, ha máshogy nem akarod elhinni, akkor nézz az én életemre, és tudd meg, hogy ez az egész agykontroll egy sátáni dolog, hogy igenis a Sátán áll mögötte, igenis, Ő van mögötte. Tudod Isten egy gentleman. Ő nem erőszakoskodik, Ő nem tolakodik, Ő azt mondja: Ember, ha behívsz az életedbe én bemegyek, de hát ha nem hívsz, én nem megyek. A Sátán pedig tolakszik, furakodik, és akarja a te életedet, tönkre akarja tenni.
Tudod, amióta én Istennel járok, én nem bántam meg azt, hogy Ő él is értem, átélhetem minden napon, hogy találkozhatok Vele. Tudod én nem tudtam, hogy lehet Vele beszélgetni, de lehet Vele beszélgetni. Igenis Ő mond neked valamit, és Ő szeret téged.
Jézus azonban egy szerető Úr, Jézus egy megmentő Úr. Ha eddig még nem döntöttél igazán mellette, akkor én tanácsolom, és azt mondom, hogy dönts mellette igazán, és add át neki életedet egészen és tagadj meg mindenféle sötét oldalt, ami mögött sátáni erő rejlik (agykontroll)!
Tisztelettel: Egy olyan ember, aki már egyszer beleesett a Sátán csapdájába (de kikerült onnét Jézus segítségével) és arra kér, hogy te ne kövesd el azt a hibát, amit ő már egyszer elkövetett.