Megrázó könyvében Moszab Hasszan Juszef arról is ír, hogy több mint tíz évig az izraeli hírszerzésnek dolgozott. Több öngyilkos merénylet meghiúsításában is segédkezett, amit vallomása szerint nem pénzért tett, hanem hitből és meggyőződésből. A 32 éves férfi, aki hátrahagyva szeretett családját és szülőföldjét, jelenleg az Egyesült Államokban él, úgy véli, a közel-keletet sújtó összes probléma gyökere az iszlámban keresendő.


Moszab Hasszan Juszef nem hétköznapi története Ciszjordániából indul, ahol egy szigorú iszlamista családban nőtt fel. Édesapját, a köztiszteletben álló sejket – aki a Ramallah közelében lévő al-Ghaniya városában született – a Hamasz terrorszervezet egyik legbefolyásosabb vezetőjeként tartják számon. Így nem is csoda, hogy Juszefet, aki a legidősebb fiú volt a családban, kiskora óta arra tanították, hogy Izrael ellen erőszakot kell alkalmazni. Tizenévesen már egész otthonosan mozgott a terrorszervezet berkeiben, és aktívan kivette részét az intifádából. Az Iszlamista Ifjúsági Mozgalom elnevezésű radikális csoport vezetője lett, amely izraeli tankokkal és katonákkal harcolt az utcákon, felmagasztalta az öngyilkos merénylőket, és fiatalokat toborzott erre a célra.

A legtöbben apja utódját látták benne. Elmondása szerint azonban már kiskora óta nagyon nehéz kérdéseket tett fel, amelyekre családja mindössze annyit tudott reagálni, hogy nehéz embernek nevezték, akinek a kérdéseire nem könnyű választ adni. Ugyanakkor Juszef édesapjában jó példát látott: becsületes és alázatos embernek ismerte, aki édesanyjával is nagyon kedves volt, és aki a megbocsátás elvére tanította gyermekeit. Emiatt a fiú biztos volt abban, hogy az iszlamisták mind olyanok, mint az édesapja, akiről egyébként izraeliek is úgy vélekedtek, hogy az egyedüli ember a Hamaszból, akivel még tárgyalni lehet, mert nem támogatta az erőszak alkalmazását és érdeklődött az izraeli társadalom iránt.

Megvilágosodás a börtönben

1996-ban Juszef fegyvert vásárolt és ekkor az izraeli hatóságok letartóztatták. Miután megverték és megkínozták, az izraeli belső biztonsági szolgálat, a Sin Bet egyik ügynöke ajánlatot tett neki, hogy működjön együtt velük. Neki azonban nem volt szüksége pénzre, így arra gondolt, hogy belemegy a „játékba” azért, hogy kettős ügynök legyen és bosszút álljon a titkosszolgálaton és az izraelieken a letartóztatásáért, valamint azért, amit az apjával tettek.
Miután elfogadta az ajánlatot, 16 hónapig a börtönben kellett maradnia, nehogy gyors szabadulása gyanút keltsen. Ez idő alatt kezdett Juszef teljesen kiábrándulni mindabból, ami addig élete értelmét jelentette.

Az izraeli kormány felügyelete alá tartozó börtönön belül ugyanis gyakorlatilag egy másik börtön is működött, amely a Hamasz irányítása alatt állt. A terrorszervezet vezetői pedig embertelen módon kínozták saját embereiket, akikről azt gyanították, hogy együttműködnek az izraeli „megszállókkal”: égették őket, tűket tettek a körmük alá, és ehhez hasonló brutális módszereket alkalmaztak. Juszef szerint több száz embert érintettek a kínzások, és sok ártatlan embert ölt meg szeme láttára a Hamasz vezetés. Ekkor kezdett arra rájönni, hogy vannak jó és rossz muszlimok is.

„Zöld Herceg”

1997-ben kiszabadult a börtönből. A Sin Bettel való közeli együttműködés során váratlan élmények érték. Az izraeli belső biztonsági szolgálatról ugyanis korábban az volt a véleménye, hogy „egy sötét szervezet, amelyet gonosz emberek vezetnek, és rengeteg szörnyű dolgot követnek el”. A szervezet viszont belülről nem így nézett ki: azt írták elő számára, hogy társadalmának tiszteletre méltó tagjaként éljen, tisztelje szüleit, ne folytasson erkölcstelen kapcsolatokat nőkkel, és ne bántson senkit. Ez még inkább felkeltette az érdeklődését, ráadásul a csoport emellett nagyon jól bánt vele és még a tanulmányaiban is segítette. Az is nyilvánvalóvá vált előtte, hogy nem a palesztinok, hanem a szélsőségesek ellen harcoltak.

Juszef elismeri, hogy óriási hibákat is elkövetett a Sin Bet, amelynek következtében ártatlan emberek haltak meg, ugyanakkor arról saját maga győződött meg, hogy legfőbb céljuk – mint ahogy Izraelé is –, hogy egy demokratikus ország alapjait megőrizzék.

Az izraeli belső biztonsági szolgálat a „Zöld Herceg” fedőnévvel illette a fiatal férfit. A fogalom az iszlám és a Hamasz zászló színére, valamint a származásából fakadó pozícióra utalt. Juszef 1996-tól kezdődően szinte napi szinten szolgáltatott kulcsfontosságú információkat öngyilkos merénylőkről és megbízóikról. Több, az izraeli erők által leginkább keresett terroristák letartóztatásában segédkezett: például az egyik legbefolyásosabb Fatah vezetőt, Marwan Bargoutit is a tőle származó információkon keresztül vették őrizetbe. Bargutit, aki több tucat ember haláláért és számos terrortámadás kiterveléséért volt felelős, valamint a Hamasz egyik legfőbb bombakészítőjét, Abdullah Bargoutit is sikerült elfogniuk.

Juszef egykori megbízója, Loai kapitány rendkívül elismerően nyilatkozott a fiatal férfiról. Mint mondta, nagyon sokan köszönhetik az életüket neki, akik nem is tudnak erről, és számára az volt a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy nem pénzért tette, hanem életeket akart menteni. Emellett társai úgy tapasztalták, hogy kiváló képességekkel rendelkezett a hírszerzéshez: jó ötletei voltak, nagyon jól átlátta a dolgokat és nagyszerűen tudta kezelni a veszélyhelyzeteket. Személyesen járt utána a lehetséges öngyilkos merénylőknek: egyik alkalommal például Ramallah központjában szúrt ki egy terroristát.

Az izraeliek küldték a városba Juszefet, de sem a merénylő nevét nem tudták megadni, sem a személyleírását. A „Zöld Herceg” viszont perceken belül beazonosította a 20-as éveiben járó férfit. Látta, kinek az autójába szállt be, és követte a gépjárművet – így az izraeliek le tudták tartózni a merénylőt és azt a férfit is, aki a robbanóanyagokkal felszerelt övet adta volna neki.

Ez a két elfogott férfi egyébként szerepel azon a listán, akiknek szabadon engedését követelik az izraeli katona, Gilád Salit hamaszos elrablói. Juszef ezzel kapcsolatosan azt mondja, hogy nem lenne szabad a követeléseknek eleget tenni, mivel nagyon sok időt fordítottak a nyomozásra, valamint azt is kifejezte, hogy szívesen segítene az izraeli katona felkutatásában. „Azt kívánom, bárcsak Gázában lehetnék. Izraeli egyenruhába bújnék, és csatlakoznék a különleges egységekhez, hogy kiszabadíthassam Gilád Salitot.” – nyilatkozta az egyik izraeli lapnak.

Peresz is neki köszönheti az életét

Juszef több magas rangú izraeli politikai, és vallási vezetők elleni merénylet megelőzésében is részt vett. Állítása szerint Simon Peresz akkori külügyminiszter vagy Ovadia Joszef rabbi, az ortodox Sasz párt szellemi vezetője is neki köszönheti, hogy nem vált robbantásos merénylet áldozatává a második intifáda idején.

Olyan embereket sikerült „átvernie”, mint Khaled Meshaal, a Hamasz Damaszkuszban élő vezetője, akivel heti szinten folytatott telefon-beszélgetéseket, amelyeket a Sin Bet is lehallgatott. Juszef élete egyik legfontosabb missziójának Ibrahim Hamed leleplezését és letartóztatását tartja, aki 80 izraeli haláláért volt felelős. Akkor kezdett gyanút fogni, hogy a Hamasznak létezik egy titkos „vezérkara”, amikor a terrorszervezet zavartalanul működött annak ellenére, hogy ismert vezetői meghaltak vagy börtönbe kerültek. Az izraeli titkosszolgálat információi alapján Juszef nyomozni kezdett, és a szálak olyan fiatalokhoz vezettek, akiket még a Hamaszban ismert meg, de aztán 10 évig eltűntek a szem elől.

Ezek a férfiak eközben tartották egymással a kapcsolatot, és közvetlen összeköttetésben álltak Damaszkusszal. Ibrahim Hamedre akkor bukkantak rá, amikor az egyik fiatalt követni kezdték. Juszef azonban azt is hangsúlyozza, hogy több Hamasz vezető életéért is közbenjárt az izraelieknél, és ennek köszönhető, hogy az izraeliek nem likvidálták, hanem börtönbe zárták őket. Apja letartóztatásáról is tudomása volt, és beleegyezését is adta azért, hogy mint mondta, életét megmenthesse.

Allah vs. Jézus

Eközben Juszef egy brit misszionáriussal találkozott, aki felkeltette benne az érdeklődést a kereszténység iránt, ezért titokban olvasni kezdte a Bibliát, amelyben a legnagyobb benyomást az a parancsolat tette rá, hogy „szeresd ellenségedet.” Addig tanulmányozta aprólékosan a Szentírást, míg végül arra a döntésre jutott, hogy Jézus követőjévé válik. Juszef elmondása szerint életének legnagyobb döntése volt, hogy felhagyjon addigi életével, és hátat fordítson a családjának, a kultúrájának, a neveltetésének, a hagyományoknak, a vallásának és istenének – mindannak, ami sok éven át az értéket jelentette számára. Ezt csak amiatt tudta megtenni, mert hitt ebben.

Ez idő alatt az iszlám tanításait is alaposan tanulmányozni kezdte, igaz újfajta megközelítésből. Ekkor, állítása szerint, óriási tévedéseket fedezett fel, amelyek nemcsak a muszlimokat, hanem az egész emberiséget érintik. Juszef szerint a közel-kelet megoldhatatlan problémáinak gyökere az iszlám vallásban keresendő. Szerinte a muszlimok több mint 95 százaléka nincs is tisztában azzal, mit tanít a vallása.

A Korán alapos tanulmányozásából ő ugyanis egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy az iszlám nem a béke vallása. De termeszétesen a Hamasz-tagjainak, köztük az édesapjának a felelősségét sem vitatja a terrorszervezet bűncselekményeiben. Mint fogalmazott, a Hamasz a civilek, illetve gyermekek életét, valamint az emberek szenvedését használja fel céljai eléréséhez – és ez az, amit ő „utál”.

Juszef azért is látja fontosnak, hogy a Hamaszról nyíltan beszéljen, mert ez a népéről kialakult képet is befolyásolja. A Hamasz vezetést tartja felelősnek palesztinok meggyilkolásáért is, mivel a terrorszervezet képes egy mecsetben is vérengzést végrehajtani, ha az érdekei úgy kívánják. A gázai puccs alatt volt, amikor embereket dobtak ki a 15. emeletről. Juszef szerint az izraeliek sokkal jobban törődnek a palesztinokkal, mint a Hamasz vagy a Fatah vezetése. Állítása szerint 1,2 millió palesztin él Izraelben, akiknek jogokkal rendelkeznek és részesülnek a zsidó állam jóléti ellátásaiból.

Annak ellenére, hogy együtt érez népe szenvedéseivel, nem hiszi, hogy a palesztin állam lenne a megoldás népe számára. Izraellel kapcsolatosan leszögezi, hogy nem lehet egy független országot arra kényszeríteni, hogy függetlenséget biztosítson egy másik országnak, különösen abban az esetben, amikor az a másik nemzet el akarja pusztítani. Juszef azt sem tartja lehetségesnek, hogy a zsidó állam valaha is békét kössön a Hamasszal. Erre azt a hasonlatot hozta fel, hogy vajon összeférhet-e a tűz a vízzel. Véleménye szerint csupán fegyverszünetre van esély a részükről. Az iszlám ideológia ugyanis nem teszi lehetővé számukra, hogy béke jöhessen létre a zsidókkal: a hagyományok szerint Mohamed próféta harcolt a zsidók ellen, és ezt a küzdelmet a halálig folytatni kell.

Juszef tisztában van, hogy a nyilvánosság előtt felvállalt hite és tettei családjának – köztük 5 fivérének és 2 lánytestvérének – mekkora nehézséget okoz odahaza, de mint mondta, imádkozik értük. Édesapja, aki jelenleg börtönben ül, a hír hallatára, hogy fia Izraelnek is kémkedett, kitagadta. A férfi ennek ellenére továbbra is nagyra tartja az apját, mivel biztos benne, hogy érző szívű ember.

Zavarban a Hamasz

A Közel-Keleten nagy megrökönyödést váltott ki, hogy Juszef nemcsak a kereszténységre tért át, de még Izraellel is együttműködött. A Hamasz egyik gázai képviselője szerint az egész ügy csak a palesztin nép elleni pszichológiai hadviselés része, amely „meg sem érdemli, hogy reagáljunk rá”. Egyesek pedig azt állítják, hogy a helyzetet a keresztények próbálják kihasználni, és Juszef azért hagyta ott az iszlámot, mert pénzt adtak neki vagy mert engedélyezték, hogy az Egyesült Államokban maradjon.

A Hamasz szerint pedig az egész történet arról szól, hogy a palesztinokat megzavarják. Ő viszont úgy véli, hogy bírálói is tisztában vannak azzal, hogy nem egy átlag muszlimmal van dolguk, mivel ő mind az iszlámot, mind pedig a kereszténységet alaposan áttanulmányozta. A döntése pedig nem úgy született, hogy valaki meggyőzte, hanem ő maga jutott el arra a meggyőződésére.

Juszef 2007-ben Kaliforniába költözött, ahol egy San Diego-i evangéliumi gyülekezetbe jár. Tervei között szerepel többek között egy nemzetközi szervezet létrehozása, ahol fiataloknak adnának felvilágosítást az iszlámról és a „megbocsátás üzentét” tanítanák. Könyvét egyébként hamarosan arab nyelven is megjelenteti, és a legtöbb példányt ingyen szeretné szétosztani. Keresztényként nem győzi hangsúlyozni azt sem, hogy muszlimokat és a palesztinokat is szeretni kell, és hogy az iszlámista problémára igazából nem a világ vezetői és a nemzetközi szervezetek tudják a megoldást, hanem a keresztények, mivel csak a szeretet, a remény és a kegyelem az igazi fegyver az iszlámmal szemben.

HETEK / Németh Csillag