Viharban is bízz Istenben!

 Viharos tenger

Egy férfi épp csak megnősült és a feleségével hazafelé tartottak. Egy tavon keltek át egy csónakban, mikor hirtelen egy nagy vihar támadt.
A férfi egy harcos volt, de a nő nagyon megijed, mert úgy tűnt, hogy szinte reménytelen a helyzet.

A csónak kicsi volt és a vihar tényleg hatalmas volt, és bármely pillanatban elsüllyedhettek. De a férfi csendben ült, nyugodtan, csendesen, mintha semmi sem történt volna.
A nő remegett és azt mondta:

- Te nem félsz? Lehet ez lesz az életünk utolsó pillanata! Nem úgy néz ki, hogy képesek leszünk elérni a másik partot. Csak ha valami csoda meg nem ment minket; másképp biztos a halál. Te nem félsz? Őrült vagy, vagy mi? Te kőből vagy, vagy mi?

A férfi nevetett és kihúzta a kardját. A nő még tanácstalanabb lett: Mit csinál?
Ekkor a férfi közel rakta a meztelen kardot a nő nyakához, annyira közel, hogy csak egy pici rés maradt, majdnem érintve a bőrét.
Azt mondta:

- Félsz?

A nő elkezdett nevetni és azt mondta:

- Miért kellene félnem? Ha a kard a te kezedben van, miért kellene félnem? Tudom, hogy szeretsz engem.

A férfi visszatette a kardját és azt mondta:

- Ez a válaszom: tudom, hogy Isten Szeret engem, és a vihar az Ő kezében van. TEHÁT AKÁRMI IS FOG TÖRTÉNNI, AZ JÓ LESZ. Ha túléljük, jó; ha nem éljük túl, jó, mert minden az Ő kezében van és Ő nem képes semmi hibát véteni.

/Samuel Arimoro/

2022.06.21.