A cipész és vendége

Élt egyszer Marseille városában egy öreg cipész, akit szomszédai szerettek és tiszteltek, és szeretettel hívták Márton atyának. Egyik szenteste, amikor egyedül ült kis műhelyében, és a bölcsek látogatásáról olvasott a kis Jézusnál, és az ajándékokról, amiket hoztak, azt mondta magában: „Ha holnap lenne az első karácsony, és ha ez a Jézus ma éjjel Marseille-ben születne, tudom, mit adnék neki!” Felkelt a székéről, és a feje fölötti polcról levett két apró, a legpuhább, hófehér bőrből készült cipőt, fényes ezüst csatokkal. „Ezeket adnám neki, a legszebb munkáimat.” Aztán szünetet tartott és elgondolkodott. „De én egy bolond öregember vagyok” – folytatta – „A Mesternek nincs szüksége az én szegényes ajándékaimra.”

Visszahúzta a cipőjét, elfújta a gyertyát és nyugovóra tért. Alighogy lehunyta a szemét, egy hang szólította… „Martin! Martin!” Ösztönösen megérezte a jelenlétét, majd a hang újra megszólalt: „Martin, látni akartál. Holnap elmegyek az ablakod előtt. Ha meglátsz, és behívsz, a vendéged leszek az asztalodnál.”

Martin atya örömében nem aludt el, és még pirkadat előtt felkelt, söpört és rendbe tette kis műhelyét. Friss homokot szórt a padlóra, és zöld fenyőágakat font a gerendákra. A makulátlan, lenvászonnal leterített asztalra egy vekni fehér kenyeret, egy üveg mézet és egy kancsó tejet tett.

Amikor minden készen állt, türelmesen virrasztott az ablaknál.

Kisvártatva meglátott egy öreg utcaseprőt elmenni mellette, aki vékony, göcsörtös kezeire fújt, hogy felmelegítse őket. „Szegény fickó, biztosan félig megfagyott” – gondolta Martin. Kinyitotta az ajtót, és odakiáltott neki: „Gyere be, barátom, melegedj fel, és igyál valami meleget!” A férfi pedig hálásan elfogadta a meghívást.

Egy óra telt el, és Martin meglátott egy fiatal, nyomorúságosan öltözött nőt, aki egy csecsemőt cipelt. Fáradtan megállt, hogy megpihenjen a férfi ajtajának menedékében. Az öreg cipész szívét meghatotta a látvány. Gyorsan kitárta az ajtót. „Gyere be, és melegedj meg, amíg pihensz” – mondta a nőnek. „Rosszul nézel ki” – jegyezte meg.

„Megyek a kórházba. Remélem, befogadnak engem és a kisfiamat” – magyarázta. „A férjem a tengeren van, én pedig beteg vagyok, erőtlen.”

– Szegény gyermek! – kiáltotta Martin atya. – Enned kell valamit, amíg melegszel. Nem? Akkor adok egy csésze tejet a kicsinek. Ó! Milyen okos, csinos kis fickó! Hát még cipőt sem adtál rá!

– Nincs cipőm neki – sóhajtott az anya.

„Akkor megkapja ezt a gyönyörű pár páromat, amit tegnap fejeztem be.”

És Martin atya levette a polcról a puha, hófehér cipőket, amelyeket előző este megcsodált. Felhúzta a gyermek lábára... tökéletesen illettek. És a szegény fiatal anya hamarosan elindult, két cipővel a kezében, hálától könnyezve.

És Martin atya visszavette helyét az ablaknál. Óra telt el óra után, és bár sokan elhaladtak az ablaka előtt, és bár sokan osztoztak az öreg cipész vendégszeretetében, a várt vendég nem jelent meg.

„Csak álom volt” – sóhajtott nehéz szívvel. „Reméltem és hittem, de Ő nem jött el.”

Hirtelen, legalábbis fáradt szemének úgy tűnt, a szobát különös fény árasztotta el, és a cipész döbbent láttán egymás után megjelent előtte a szegény utcaseprő, a beteg anya és gyermeke, és mindazok, akiken a nap folyamán segített. Mindegyikük rámosolygott, és azt mondta: „Nem láttál engem? Nem ültem az asztalodnál?” Aztán eltűntek a szeme elől.

Végül a csendből Martin atya ismét meghallotta a szelíd hangot, amely a régi, ismerős szavakat ismételgette: „Aki befogad egy ilyen embert az én nevemben, engem fogad be… mert éheztem, és ennem adtatok; szomjas voltam, és innom adtatok; idegen voltam, és befogadtatok… Bizony mondom nektek, amennyiben megtettétek ezt eggyel e legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

(A cipész és vendége (más néven Martin, a cipész) című művet Lev Tolsztoj orosz író írta, és Nathan Haskeel Dole készített belőle egy angol fordítást, amely 1885-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Mr. Dole az orosz történet címét így fordította: „Ahol a szeretet van, ott Isten is van”, de a történet a főszereplő, Marin révén vált ismertebbé.)

Google  fordítás 
Kép. MI

• Következő >