- Részletek
- Találatok: 18371
VIII. kerületi házicsoport
Házicsoport - barátkozó
A VIII. kerületi fiatalok a hét napjain nem tudnak a gyülekezeti programokban részt venni, ezért valamilyen módon megoldást kellett találni arra, hogy bemerítés után ne kallódjanak el. Schull Peti és Szilvi barátkoztak azzal a gondolattal, hogy otthonukat megnyitják és lehetőséget biztosítanak egy házi csoport elindulásához. Megimádkozták, és megerősítésként a testvérektől is buzdító javaslatokat kaptak céljuk megvalósításához.
Jónás Gyuszi testvérünk vezetésével, szerda esténként vannak alkalmak, ahol általában 20-25 fős létszámmal vannak jelen, ebből kb. 15 felnőtt, akik rendszeres látogatók. A gyermekekkel a nőtestvérek egyike foglalkozik, azért, hogy ne zavarják a felnőtteket.
Az alkalmak elején bemutatkoznak akik először vesznek részt, hálát adnak az Úrnak amiért lehetőséget biztosított arra, hogy együtt legyenek. Imádkoznak azért, hogy szabadok legyenek minden lenyomástól és figyelemmel tudjanak az Úr elé kerülni. Minden összejövetelen dicsőítenek, ezzel megnyitva szívüket az Úr igéje, tanítása előtt. Az ige tanulmányozása, a tanítások megbeszélése nem maradhat el, és időnként meghívják a gyülekezet egy-egy vezetőjét is szolgálatra. Volt már pásztorunk István is, akit az Úr abban a dicsőségben részesített, hogy egy 5 éves kisfiút, - Sanyikát * – vezethette az Úr el. Csoportunk vezetője, Skolnik Feri is több alkalommal osztotta meg a csoporttal Istenünk üzenetét.
Híre ment a házban a szomszédok között is ezeknek az estéknek és egyre többen kéredzkednek be, és járnak rendszeresen. Ezeknek az alkalmaknak gyümölcsei is vannak, jelenleg is folyik egy barátkozó tanfolyam szombatonként 6 résztvevővel.
* Sanyika 5 és fél éves kisfiú, aki édesanyjával, Angélával ment el egy VIII. kerületi keresztény házicsoportba. A kisfiú nagyon nyitott Isten felé, és eldöntötte, hogy behívja életébe Jézust.
"Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."
Lukács 18,17
Szeretet misszió a VIII. kerületben
Korábban kaptunk Istentől egy indíttatást arra, hogy kezdjünk el szolgálni mások felé, ne elégedjünk meg a vasárnapi istentiszteletek látogatásával. Terveink voltak, de nem mertünk tenni és cselekedni.
Most azonban régi vágyunk vált valóra, ugyanis régóta szerettünk volna kilépni a nem hívő emberek felé, evangéliumot hirdetni a Józsefvárosban.
Mivel közelgett karácsony, a világi emberek szemében a szeretet ünnepe, ezért arra gondoltunk, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadni.
December 23-án szendvicseket készítettünk, forró teával, szaloncukrot is vittünk magunkkal, hogy még ünnepibb legyen a hangulat és a VIII. kerület Teleki tér és Népszínház utca sarkánál megkezdtük azt a szolgálatot melyre az Úr küldött minket.
Segítségünkre volt Guti Béla testvérünk, aki hozott zacskós levest, ruhákat, Istenről és tanításokról készült ismertető lapokat, igéket és könyveket. Ezekhez mellékeltük Isten szeretetét is, melyet rajtunk keresztül szándékozott továbbadni.
Meglepett minket az emberek reagálása. Sokan megkérdezték tőlünk, hogy amit kiválasztottak mennyibe kerül és nem akarták elhinni, hogy minden ingyen van.
Érdeklődtek melyik gyülekezetből vagyunk, és ezt hol található? Közöltük kérdéseikre, hogy a Pestszentlőrinci Agapé gyülekezet tagjai vagyunk ahol szeretettel várnak minden Istent kereső embert.
Elmondhattuk nekik, hogy Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten, de feltámadt és csak őáltala, személyes megváltóként való elfogadásával van megváltásunk. Sokan elmondták hisznek Istenben és járnak imádkozni a templomba.
Jött hozzánk egy idős bácsi, aki nem elvinni akart, hanem hozott, kiegészítve a választékot. Egy hölgy és egy házaspár többször is visszajött vinni az írásokból, igékből, mert felnőtt gyerekeinek is tenni akart a fenyőfa alá ezekből.
Voltak, akik sírva mondtak ránk áldást, és mi is imádkoztunk értük és áldást kívántunk életükre.
Nagyon boldogok voltunk (név szerint: Peti, Szilvi, Tomika, Dávid, Gyuszi, Andi, Béla és Józsi) mindnyájan, amiért az emberek ilyen jól fogadták kezdeményezésünket. Nem csak adtunk a szeretetünkből, hanem jócskán kaptunk is vissza belőle.
Ezért úgy határoztunk, hogy december 31-én ezt megismételjük.
Budapest, 2009.dec..26.
Schull család
 |
| Szeretet misszió 2009. december |
A VIII. kerületi Szeretet misszió december 31-én folytatódott
December 23-án az első kimenetelünk után tudtuk, hogy ez a szolgálat nem csak egyszeri alkalom volt. Éreztük ez lesz a szolgálatunk a kerületünkben (szerk.VIII. ker.). Az itt élő embereknek tudniuk kell az igazat, azt, hogy él a Jézus Krisztus és, hogy meghalt mindenki bűnéért. Feláldozta önmagát megváltásunkért és örök életünkért.
Mindenkinek van lehetősége választani, és tudniuk kell az embereknek, hogy Isten mindenkit szeret.
Az év utolsó napján december 31-én ismét az utcára mentünk. Ugyan úgy, mint az előző alkalomnál, szendvicseket, teát vittünk magunkkal.
Nagyon jól fogadták az emberek Isten beszédét, az evangélium üzenetét, érzékelhetően jobban, mint az első szolgálatunknál.
Volt olyan látogatónk, aki sírva fakadt, mert elmondása szerint még így nem beszéltek vele ilyen szeretettel, mint ezen a napon. Úgy érzete megkapta a választ Istentől, utasítást miszerint hozza helyre azokat a hibáit, amit elkövetett a családja ellen.
Könnybe lábadt a szeme egy embernek, mert nem érezte régóta azt a szeretetet, ami most kiáradt rá.
Többen megismertek minket, akikkel december 23-án találkoztunk, és örültek, amiért megint ott vagyunk.
Amikor elfogytak a szendvicsek és nem tudtunk mást adni csak a biztató szavainkat és az Úr üzenetét akkor is odajöttek az emberek hozzánk és meghallgattak minket.
Kérdezte valaki, hogy miért jobb a mi életünk, mint az övé?
Elmondtuk és végig hallgatta hogyan beszélünk Istenről és Jézusról. Azt mondta, hogy végre vannak olyan keresztények, akik nem panaszkodnak, ezeket biztató válaszokat várta a hívő emberektől. Mielőtt elment mondta még jelentkezni fog nálunk.
Sok minden történt még, nehéz leírni. Azt viszont felismertük, hogy az emberekkel foglalkozni kell, felnyitni a szemüket, ne a sötétben járjanak.
Ezen a napon, úgy, mint az előzőn a gyerekeink is velünk voltak, velünk együtt lelkesen szolgáltak. Egy nagycsalád vagyunk, ahol mindenki teszi a dolgát.
Az embereknek nem csak az számít, mit viszünk enni, hanem érdekli, őket kik vagyunk és mitől változtunk meg.
Sokan csodálkoznak, mert eddig romákat még nem láttak kerületünkben ilyesmit tenni.
Erre csak azt szoktuk válaszolni: Isten nem egy személyválogató Isten. Mindenkit egyformán szeret.
Azt is tudjuk, hogy nekünk ezt tovább kell folytatnunk, mert az a szolgálatot Istentől kaptuk. Felismertük jobb adni, mint kapni. Szeretettel fordulni az emberekhez, Isten dicsőségére tenni mindent, amit teszünk.
Csak Istennel lehet bármit elérni, hogy célba érjünk. Ő a nehéz helyzetekben is velünk van és támogat minket mindenben, amit teszünk.
Hisszük, hogy eddigi szolgálatunk nem volt, és a következő sem lesz hiábavaló.
Örülünk, hogy családok és testvérek össze tudunk fogni egy közös cél érdekében.
Szeretnénk, hogy erre minél többen lehessünk és Istennek szolgálhassunk. Ámen
A beszámolót összeállította: Schull Péter
Budapest, 2010/1/15
VIII. ker. Szeretet misszió ismét kivonult
Március 13-án missziós csapatunk ismét kivonult korábbi helyszínünkre. Eltelt két és fél hónap utolsó alkalmunk óta és éreztük, hogy igen hosszúra sikeredett ez a szünet.
Felmerültek olyan problémák és nehézségek melyek akadályokat gördítettek elénk, de dicsőség az Úrnak, Ő látta tiszta és segíteni akaró szívünket. Mellénk állt és végre ismét a VIII. kerület utcáin lehettünk.
Otthon elkészítettük a szendvicseket, termoszokba öntöttük a forró teát, felállítottuk az asztalt, kivittük a maradék ruhaneműt és vártuk az első embereket. Feszült bennünk a vágy, hogy végre hirdethessük a jó hírt, az evangéliumot.
Hideg volt, március ide vagy oda, a tél még nem vonult le. Jöttel is az emberek fázóan és hálásan fogadták a melegítő forró teát.
Hiányoltak minket azok akikkel korábban már találkoztunk, mert szerették volna elmondani azt ami történt velük legutolsó találkozásunk óta.
Többen is jöttek olyan személyek akik nehézségeiket, fáradtságukat egy-egy pohár alkohollal könnyítették meg, ők hangosabbak voltak kissé, és élénken mondták el véleményüket a vallásról, Istenről.
Szelíden és türelmesen beszélgettünk velük a szeretetről, megbocsátásról, meghallgattuk nehézségeiket és imádkoztunk értük.
A rend őrei is megjelentek asztalunknál, épp akcióban voltak, de megismerve ottlétünk célját udvariasan kívántak további jó napot.
Elfogyott délután két óra körül az ennivaló, és nagyon jó érzés volt, hogy akkor is jöttek, maradtak, beszélgettek velünk.
Szeretnénk ha lenne egy olyan helyiségünk ahová el tudnánk hívni ezeket az embereket, mert érezzük, és látjuk, hogy szükségük van Istenre, és ők is szeretnék jobban megismerni.
Elképzelésünk szerint amíg nem rendelkezünk itt a környéken összejöveteli lehetőséggel, addig sűrűbben fogunk megjelenni, hogy az épülő kapcsolatok megmaradjanak és megerősödjenek.
Hálát adunk az Úrnak a segítségért amit adott nekünk azzal, hogy elősegítette szolgálatunk lehetőségét és minden kedves testvérnek is köszönetet mondunk aki részvételével vagy ima támogatásával velünk volt.
