- Részletek
- Találatok: 92284
Börtönmissszó október 14.
15-en voltunk a tegnapi misszión, 4 amerikai, 1 angol, őket engedtük előre, majd azokat akik nem járnak misszióra rendszeresen, és végül maradtunk 5-en, akiknek állandó engedélyünk van.
Át kellett haladni az átvilágitó kapun amely minden fémtárgynál csipog. És megnézik, hogy mi az ami okozhatja.
Bejutva nagyszerű alkalomnak lehettünk a részesei. Volt megközelítőleg 80 elÍtélt akiket hoztak a koncertre. A zene közben elhangzott bizonyságok megérintették őket, nagyon figyelték, és többször is tapssal, ujjongással fejezték ki elismerésüket.
Angliából érkezett testvér bizonysága sokat megfogott. Elhangzott, hogy nagyon csibész életet élt, sokszor megkeseritette szülei életét. Három évet börtönben töltött, majd megtanulta az ökölvívást, rengeteget verekedett ringen kivül is.
Felesége elhagyta életmódja miatt, öngyilkos akart lenni, amikor meglátta a tévében az egykori rabtársát aki egy gyülekezet vezetője lett és prédikált.
Lemondott öngyilkossági szándékáról, felvette a kapcsolatot ezzel az ismerősével és átadta az életét Jézusnak.
Ez a ember most 74 éves, de a kinézete és mozgása, temperamentuma sokkal fiatalabbnak láttatja.
Börtönmisszió 2015. szeptember 24.
Minden 4. héten börtönmissziós csapatunkkal szolgálatra indulunk. Állandó engedélyünk van Baracskán és Martonváson.
Szeptemberi szolgálatunk tegnap volt. A szokástól eltérően most nem reggel, hanem délután kezdtünk.
Most is több közösségből tevődött össze csapatunk. Az Agapé Gyülekezet (ide tartozom én is) nevében indult és van
még mindig a misszió, de a tegnapi napon is voltak testvérek velünk Tatabányáról, Nagykőrösről, Budapesti Autonom Gyülekezetből.
Ez általában ne szokott gondot okozni, mert mindnyájan Isten Szent Szellemével vagyunk betöltve, átitatva, és az Ő vezetésével végezzük azt amit ránk bízott az Úr.
Délitán 1 órakor kellett volna megkezdenünk az alkalmat, de csúsztunk vele annak ellenére, hogy a beléptetésnél nagyon rugalmasan kezeltek bennünket.
A Jobb Lator kápolna az elitéltek zárkája mellett található az első emeleten. Nyugodt, és szemnek is kellemes környezet fogad bent, ahol a szeretet és békesség légköre érezhető. Itt általában felügyelet nélkül vannak az elitéltek, akikkel eddigi
több éves szolgálatunk ideje alatt egyszer sem támadt konfliktusunk.
Most 30-an jöttek el. Egy rövid igei bevezető után csillei testvérünk énekelt Jézus szeretetéről két dalt spanyolul, amit elmerengve hallgatott mindenki, lélekben láthatóan eltávolodva a börtönből.
Ezután tatabányai testvérnőnk aki mindössze 19 éves, mondott egy bizonyságot magáról, és hibáiról, melyeket felismert magában és Istenhez fordult segitségért, hogy azokat elhagyva ismét Jézus hűséges követője legyen.
Nagykőrősről jött két testvér, apa és fia akik bizonyságot tettek életükről. Siker a sportban, világszinten is, majd elbizakodottság, amikor az elért eredmények láttán az ember erősnek, szinte istennek képzeli magát, majd egy pillanat amikor összeomlik minden, és rádöbben, hogy elveszett, hacsak Isten nem segit rajta. Ez történt az apa és fia esetében is. Zuhanás, betegség, tragédiák sorozat után Istenhez kiáltottak aki lehajolt hozzájuk és kegyelemből megváltotta az
életüket. Ők azóta hűségesek Istenhez, és hirdetik az embereknek az evangéliumot.
P.Emil volt a tegnapi alkalom vezetője, ő zárta a gondolatsorokat. Egy közös imával zártuk az alkalmat. Most is voltak akik döntést hoztak a szivükben, és behívták Jézust az életükbe.
Az alkalom végéztével maradtunk még tovább, és imádkoztunk, személyesen beszélgettünk az elitéltekkel, ők szerették volna ha még tovább maradunk, de mennünk kellett Martonvásárra, a másik Büntetésvégrehajtási Intézetbe.
Későn, 3/4 5-kor kerültünk abba az alagsori terembe ahol a szolgálatot tartottuk. Az egy klubszoba könyvtárral és egyéb kikapcsolódási lehetőséggel.
A teremben körbe tettük a székeket, mi voltunk 12-en, mint az apostolok és jött 10 rab beülve közénk a körbe. Egy dal eléneklése után egy testvérünk tett bizonyságot megtéréséről. Ő is hosszú időt töltött börtönben, most itt is találkozott egy régi ismerősével, és volt rabtársával aki jelenlegi büntetését tölti. (Ez a férfi a tegnapi alkalmon Jézus követése mellett döntött).
Bizonysága hiteles volt, mert ismerték kemény és vezetői bűnözői múltját, és rajta keresztül láthatták azt a változást amit
Isten tett az életében.
B. Zsuzsa, akihez fűződik a börtönmisszió megalapításának gondolata, szintén bizonyságot tett arról, hogy fia több mint 10 éve kisebb - nagyobb megszakításokkal börtönben van (jelenleg most is) és ő töretlen hittel imádkozik érte, mert tudja, hogy Isten az aki segithet rajta.
Itt is voltak még többen akik befogadták Jézust az életükbe, imádkoztunk értük, de sajnos lejárt az engedélyezett időnk és el kellett jönni.
Meglepő volt számunkra, hogy az őr, aki kisért minket bejött az alkalomra, és nem csak ott volt hanem érdeklődéssel kísérte az elhangzottakat, elfogadta a neki felajánlott Mai Ige kiadványt és egy keresztény verset, melyet az egyik testvérnőnk irt.
A börtönből kijövet készítettünk csoportképet a parkolóban. Az autóban visszafelé hálát adtunk az Úrnak vezetéséért és szolgálatunkért.
Későn értem haza, de nem bántam mert áldott volt az a szolgálat.
Börtönmisszió, Augusztus 27-én, Baracska és Martonvásár
Tegnap két börtönben szolgáltunk. Baracskán tartottunk két alkalmat. Az első Istentiszteleten 43 résztvevő volt.
Tatabányáról volt egy testvérnő aki egy éve jár velünk a misszióra. Az idén érettségizett. Ő szokott dicsőitő dalokat énekelni az elektromos orgona mellett, vagy gitáron. Szeretik őt a rabok nagyon. Nem csak azért mert fiatal és lány, hanem azért mert, közvetlen és beszédéből is érződik, hogy Isten helyezte a szívére ezt a szolgálatot. Amikor először jött be a baracskai börtönbe, félt a környezettől, a rabok megnyilvánulásaitól, és elmondta, hogy kellemesen csalódott, sokkal több tisztelet kap tőlük, mint a világi emberektől.
Volt velünk egy másik hölgy, aki szintén Tatabányáról érkezett, és ő is hasonló véleménnyel van, mint fiatalabb társa. Ez a hölgy saját verseit szokta elmondani és azt az életében történt bizonysággal fűszerezni.
Rendszeresen van velünk egy Csilléből érkezett testvér. Ő zenész. Itt maradt Magyarországon. Megtért, és követi Istent. Latin dalokat gitároz, közte saját Istenről vagy Istenhez szóló saját dalait is, melyeket nem fordit le magyarra, spanyolul énekel.
Egy másik testvérnő is jár velünk aki korábban férjével együtt vett részt a börtönmisszióban, a férjét kizárta a gyülekezet ezért ő nem jöhet velünk, de őszinte szivvel támogatja felesége szolgálatát. Ő nagyon jó biztatásokat és bizonyságokat szokott megosztani az alkalmakon.
A gyülis buszt egy olyan tesvér vezette aki kemény 10 év börtönbüntetést tud maga mögött. 3 éve tért meg, és hűségesen kitart Jézus követése mellett. Vannak gondjai és nehézségei, de nem bánta meg döntését. Ő tavaly óta kár velünk a misszióba, és az ő bizonyságai hitelesek a rabok előtt, mert még mindig vannak olyanok akikkel egykor együtt ült, és látják megváltozott gondolkodását és életét.
Egy testvér 17 évesen tért meg, 40 évvel ezelőtt. Azóta rendületlenül hirdeti az evangéliumot. Tegnap a Zsidó levél 1.ből hozott idézetet és azzal rázta fel a rabokat.
Én arról beszéltem, hogy soha nem késő. A gazda és a szőlőmunkások példája alapján (Máté 20, 1-16) saját megtérésemmel igazoltam, hogy az Úr 1 dénárja belépést jelent a mennybe. Aki ezt megkapja, mindegy hogy fiatal vagy öreg, mindegy mióta szolgál, egyaránt belépést szolgáltat Isten házába.
A tegnapi első alkalomnál 9 megtérő volt.
Van egy testvérnő, aki az egész börtönmissziós szolgálat létrehozója gyülekezetünkben. A fia jelenleg is börtönben van. Kilenc évvel ezelőtt is ott volt, akkor indult el ez a misszió. Ez a testvérnő sóletet készitett 10 személyre füstölt tarjával, tojással és ezt ettük meg a börtön bejárata előtti várakozó helyen. a testvérnő sajnos nem tudott velünk jönni, mert tegnap volt engedélye arra, hogy fiával találkozhasson a beszélőn, de az ételt elhozta, csomagolt és mindenről úgy gondoskodott mintha velünk lenne.
Ebéd után 13-16 óra között volt a második alkalmunk. Ott 30-an voltak, két új megtérő is volt. A rabok is előadtak nekünk egy dicsőitést, amit felkérésre átirtak, hogy cigányos hangzása legyen. Nagyon jó volt egy ismert dalt úgy hallani. Részükről ez volt az ajándék a mi szolgálatunkra.
Nagyon sok cigány származású elitélt vesz részt az alkalmainkon, és a megtérések zöme is közülük kerül ki. Valóban úgy tűnik, mintha nyitottabbak lennének Isten hangjának meghallására. Ennek örülünk mert látható a változás folyamata bennünk.
Délután 4.kor indultunk el Martonvásárra, ott volt az utolsó alkalmunk. Ott jóval kevesebben vettek részt, mindössze 8-an, de közöttük volt két megtérő, és voltak olyanok akik már Jézust követők. Itt sajnos ellenséges a környezet, ugyanis van egy klubszoba ahol tartjuk ezeket az alkalmakat. Annak a klubszobának a megbizottja ellenséges érzülettel viseltetik irántunk és ez nagyon is érződik. Érdekes, hiszen egyik keresztény vallás sem táplálja az ellenségeskedést, a gyűlöletet. Esetleg féltékenykedés? Ráadásul itt nagyon kevés időnk van. A rabokat 4 után hozzák vissza a munkából. Öt órakor pedig a vacsora kezdődik. Mi negyed 6-ig maradhatunk. Tegnap még +10 percet rátettünk, mert a jelenlévők sem akartak vacsorára menni. A kedves ellenséges úriember azonban a nyakunkra hozta a felügyelőket, hogy távozásra birjanak bennünket. Nem baj, mi Isten szeretetét magunkkal vittük és ott is hagytuk
Áldott alkalom és nap volt.
Baracskai börtönmisszió április 16.
Piszter Emil börtönmissziós bizonysága
2015. március 19. Börtönmisszió Baracska
Ez évi harmadik börtönmissziós szolgálatunk nem várt nehézségekkel indult. Egyik testvérünk a megbeszélt találkozó helyen vette észre, hogy fényképes igazolványa otthon maradt, ez miatt vissza kellett érte menni. Rekord sebességgel tette meg kocsijával az utat oda-vissza, de így ís 45 perces időhátrányba kerültünk.
Hárman indultunk a Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet elől, két testvérrel találkoztunk a Lurdy ház melletti benzinkút parkolójában. A Kelenföldi pályaudvarnál vettünk fel két testvért akik Tatabányáról érkeztek, végül a Campona közelében utolsó tesvérünket, és innen már egyenes volt azút Baracskára.
Beléptetésünk után a Jobb Lator kápolnában már vártak bennünket. Nem voltak sokan, de akik eljöttek az istentiszteletre azokon láthattuk, hogy nem csak időtöltés miatt vannak ott.
Tibor pásztor, a misszió vezetője nyitotta meg az alkalmat imával, majd a talentumokról beszélt. Arról, hogy az Úr mindenkinek az talaentumot, és nem mindegy, hogy azzal mit teszünk, hogyan gazdálkodunk, hiszen annak következménye lesz, hogy életünkön áldás lesz e, vagy sem.
Zsuzsanna testvérnőnk szintén a tálentumokról beszélt, de ő a sajátjáról, melyet használnia kellett saját testvérével való kapcsolatában és ez által áldás lett abból, ami előtte áldatlan volt.
Debóra Tatabányáról jött, ő a csapatunk dicsőítője. Három dalt énekelt, és már az első dal könnyeket csalogatott ki egyes hallgatók szeméből, akiknek a lelkét is megérinteték ezek az áldott dallamok.
Debóra hozott magával egy testvérnőt, aki saját versét szavalta el, melyet nagy figyelemmel kísért a hallgatóság.
Jómagam a kegyelemről beszéltem, arról, hogy Jézus Krisztus kegyelme mindenki számára elérhető annak aki kéri és őszinte szívvel fordul Jézushoz.
Győző is a kegyelmet emelte ki, és elmondta álmát, amelyben Isten a gyógyítás tálentumát adta neki.
Végül Emil következett, Titusz leveléből idézve Isten üdvözítő kegyelméről beszélt. Ilyeformán a mai üzenetek összefonódtak és összekapcsolódtak.
Megérintette az elítéltek szíveit, akikkel az alkalom végén egy közös imában mentünk az Úr elé és adtunk hálát kegyelméért.
Bibliát adtunk azoknak akiknek még nem volt, imádkoztunk értük.
Rövidesen megnyílik egy új börtön Baracska közelében lévő községben, amely szintén a Baracskai BV-hez fog tartozni. Kaptunk oda is egy rendszeres szolgálati felkérést.
Baracskai börtönmisszió 2015 február 19.
Február 19-én voltam Baracskán, börtönmissziós látogatáson. Előtte való este, már ott tartottam, hogy telefonálok és lemondom a részvételemet. Teljesen üresnek éreztem magam, egy épkézláb gondolatom nem volt. Végül úgy határoztam, hogy mégis elmegyek, legfeljebb háttér imával fogok szolgálni.
Csütörtök reggel felébredve annyit tudtam csak, hogy el kell olvasnom a 23 zsoltárt és az Úr a számba adja a mondanivalót. Ez annyira egyértelmű utalás volt, hogy erről kell beszélnem. Amikor rám került a sor, annyi mondtam, “Nem tudom mire fog vezetni az Úr, de azt tudom, hogy ezt a zsoltárt nektek fel kell olvasnom.”
Amikor letettem a Bibliát jöttek szavak, a gondolatok, az életemből a bizonyságok, a felismerés …
Egymásra épültek a bizonyságaink, az igék is. A dicsőítés is megnyitotta ás ellágyította a szíveket. Az alkalom végén 6 új elítélt jelezte, hogy döntést hoztak és behívják Jézus az életükbe. Hat megtérő 26 résztvevő emberből, jó eredmény, főleg úgy, hogy a maradék húsz már korábban befogadták Jézust a szívükbe.
Még Baracskán voltunk a börtön előtt. Nem tudtunk elindulni, mert kiakadt a mellettem lévő ajtózár. Nem lehetett becsukni az ajtót, nyitott ajtóval pedig a biztonsági berendezés nem engedi elindulni a kocsit.
Mentek el mellettünk a rabok egy fegyőrrel
Megkérdeztünk, hogy ért-e valaki közülük a kocsi zárhoz.
Egyik sem vállalkozott. Erre odajött a fegyőr, és egy kulccsal pikk-pakkra helyreállította a zárat.
Minden jól indult és záródott ezen a csütörtöki szolgálaton. Az Úr eggyé kovácsolta a csapatot és vezetett bennünket az Ő Szentlelke által, és így dicsőíthettük az Urat.
forrás: https://bacsipista.wordpress.com/2015/03/05/306/
Baracskai börtönmisszió 2015 január 22.
Végre megkezdhettük ez évi börtönmissziónkat, és lélelben felkészülve indultunk az Agapé Gyülekezet elől, kisbusszal a szolgálatra. Szokás szerint a Lurdy ház közelében lévő benzinkútnál vettük fel azokat a testvéreinket akik máshonnan érkeztek. Ezen a napon heten voltunk, vezetőnk családi elfoglaltságai miatt nem tudott jönni, és egy testvérnőnk vírusos megbetegedése miatt mondta le szolgálatát.
Útközben imádkoztunk értük és otthon maradt szeretteinkért. Kértük az Urat, hogy védelmezzen minket minden szellemi és fizikai támadástól amely érhet minket utazás illetve szolgálat közben. Hálát adtunk a börtönben megtértekért, erősítést kértünk az Úrtól, hogy Szentlelke vezessen minket, hangolja össze bizonyságainkat, adjon tüzet szavainkba és érintse meg a rabok szívét és lelkét.
Beléptetésünk gyorsan ment, személyi okmányaink egyeztetése után az átvilágító kapun hamar átjutottunk, és reggel kilenckor már nyitva is állt az első emeleten lévő Jobb Lator kápolna ajtaja, befogadásra várva.
Kevesebben voltak a korábbi alkalmakhoz képest. Megszoktuk már, hogy 40-80 elítélt vesz részt istentiszteletünkön. Most megközelítőleg 25-en voltak, a többieket kivitték munkára vagy továbbképzésre.
Tibor vezetőnket most Emil helyettesítette a BPA-ból. Rövid igei bevezetővel megkezdte az alkalmat, majd Patricio, csillei testvérünk gitárjával vezetett minket az Úr elé. Annak ellenére, hogy ő spanyol nyelven énekelt, mindenki figyelte és lélekben emelkedett a dicsőítő dalok szárnyain. Néztem az arcokat, a kemény vonások meglágyultak. Volt aki lehajtott fejjel, mások ábrándozó szemekkel néztek, de láthatóan szemük előtt egy vágyott és elképzelt szebb világ képe lebegett.
A dicsőítés után bizonyságok következtek, két testvér akik korábban börtönbüntetésüket már letöltötték, befogadták Jézust az életükbe és visszajárnak a börtönökbe elmondani megtérésük és megváltozásuk történetét. Az ő szavaik hitelesek hiszen mindig akad a börtönben valaki akikkel együtt töltötték a büntetésüket, ismerik őket, tudják, hogy milyenek voltak és most láthatják és hallhatják azt a változást ami történt az ő életükben.
Összefoglalva felhagytak a bűnöző életmóddal annak ellenére, hogy korábban a bosszúállás forgott a fejükben. Tiszteséges életet folytatnak, dolgoznak, Isten kegyelme és segítsége biztosított munkát, lakást számukra, és közösséget találtak, ahol hitéletük fejlődhet és növekedhet. Életük bizonyság arra nézve, hogy az Úr kegyelme és szeretete mindenki számára elérhető és bűn nélkül is lehet élni.
Jómagam arról beszéltem a bibliai vers alapján, hogy ne fizessenek rosszért rosszal, hanem győzzék meg a gonoszt jóval. Legyenek készek a megbocsátásra, fogadják be Jézust az életükbe, hogy megváltozzon életük és gondolkodásuk. Saját megtérésemről is mondtam bizonyságot, hálát adva az Úrnak amiért megváltott korábbi bűnös életemből.
Testvérnőnk folytatta a megbocsátásról a gondolatmenetet, ő is hozott igét, és saját életén keresztül szemléltette, hogyan működött ez, az ő életében. Fiát nem fogadta be családja, az ő fiútestvérei agresszívitása volt amikor verekedésbe torkollott, de Isten segítségével mindig megoldódtak ezek az esetek. Az ő szíve mindig nyitott volt a megbocsátásra, még akkor is amikor durvaságot kapott érte válaszul. De Isten be tudott hatolni az ő testvérei szívébe is, és már megkezdődtek náluk a változások, az áttörések.
Emil, Isten törvényszerűségeiről beszélt. Egyszerű és érthető példákkal ecsetelte, ha zöldséget vetünk, abból nem lesz paradicsom, ha bűnt követünk el abból nem lesz áldás. Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet. És ezek alól nincs kivétel.
Az alkalom végén egy közös imában hívtuk Jézust az életünkbe, vezetőnknek, tanítónknak, gyógyítónknak és megváltónknak, majd imádkoztunk azokért akik először imádkoztak velünk együtt az Úrhoz, és döntést hoztak arról, hogy követni szeretnék Jézust. Majd azokért is imádkoztunk akik egyéni gondjaikra kértek imatámogatást.
Beszélgettem egy elítélttel, aki elmondta, hogy két nap múlva (szombaton) telik le a büntetése, szabad lesz. Vázolta előttem terveit, de azt is bevallotta, fél attól, hogy nem fog tudni ellentállni a kísértéseknek. Imádkoztam érte, átadtam az Úrnak. És jó lenne ha valóban ő is átadná magát Isten vezetésének. Sajnos nem ő az egyedüli akinek ilyen félelmei vannak, mert érzik, hogy gyengék testi vágyaik leküzdésében.
Többi testvéreim is beszélgettek még az alkalom után az elítéltekkel, most is közel egy órát ráhúztunk a számunkra engedélyezett időkeretre.
Látjuk, hogy nyitottak az emberek Isten igéjére, vágyakoznak arra, hogy szeretetet kapjanak és életük jobbra, reményteljesre változzon.
Négy hét múlva megyünk ismét Baracskára, addig is imádkozunk értük, hogy minél több ember kaphasson a börtönben is lelki szabadságot.
Köszönjük Urunk támogatásodat, vezetésedet és segitségedet szolgálatunk teljesítéséhez.
bacsipista
2015.01.24.
