A király és a bölcs

A boldog ember

Egy bölcs haladt át a híres király fővárosán. Séta közben észrevett egy pénzérmét az úton. Felvette. Meg volt elégedve egyszerű megélhetésével, és nem használta ezt az érmét. Így azt tervezte, hogy annak adományoz, akinek szüksége van rá. Egész nap mászkált az utcákon, de nem talált senkit. Végül elérte a pihenőhelyet, és ott töltött egy éjszakát.

Másnap reggel felébred a mindennapi tevékenységére, és látja, hogy egy király háborúra kész hadseregével egy másik állam megszállására készül. Amikor a király meglátta a bölcset állni, megparancsolta, hogy állítsák le a seregét.
Odament a Bölcshöz, és azt mondta: „Ó, Nagy Bölcs, háborúba indulok, hogy megnyerjek egy másik államot, hogy az államom bővülhessen. Szóval áldj meg, hogy győzzek!”

Gondolkodás után Sage egy pénzérmét adott a királynak! A királyt ez zavarta és bosszantotta, mert mi haszna van egyetlen érmének, miközben ő már az egyik leggazdagabb király!

Kíváncsian megkérdezte egy bölcset: „Mit jelent ez az egyetlen érme?”

Egy bölcs elmagyarázta: „Ó, nagy király! Tegnap találtam ezt az érmét, miközben a fővárosa utcáin sétálgattam. De nem volt hasznom belőle. Ezért úgy döntöttem, hogy egy rászorulónak adományozom. Estig mászkáltam a fővárosodban, de nem találtam ilyet. Mindenki boldog életet élt. Úgy tűnt, elégedettek voltak azzal, amijük van. Így hát nem találtam senkit, aki odaadja ezt az érmét. De ma, ennek az államnak a királya, még mindig szeretne többet nyerni, és nem elégedett azzal, amije van, úgy éreztem, szüksége van erre az érmére.

A király belátta hibáját, és feladta a tervezett háborút.

„Meg kell tanulnunk elégedettnek lenni azzal, amink van. Igen, mindannyian többre vagy jobbra vágyunk, mint amennyi már van, de ne veszítsük el az örömünket arra ami már meg van.
Akadnak olyanok, akiknek nem biztos, hogy az van, ami nekünk, és lesznek, akiknek sokkal több van, tőlünk. Ne hasonlítsuk össze a miénket másokéval, legyünk boldog és elégedettek, éljünk egészséges életet.