- Részletek
- Találatok: 73729
Bibliai útmutató gyermekeknek az év minden napjára
Augusztus
| Január | Február | Március | Április | Május | Június |
| Július | Augusztus | Szeptember | Október | November | December |
Augusztus 31
Lukács 3.
Semmi többet ne követeljetek!
Volt már úgy, hogy tudtál volna egy kis zsebpénzt szerezni, csak a lelkiismeretedet kellett volna elhallgattatni? Lehet, hogy soha senki nem tudta volna meg, és senki sem károsodott volna különösen, de te jól jártál volna. Ilyen helyzetbe mindannyian belekerülünk legalább egyszer életünk folyamán. A vámszedők minden nap szembenéztek ezzel a kísértéssel, hiszen az volt a feladatuk, hogy a rómaiak parancsára adót szedjenek be a néptől. A birodalomnak szüksége volt a pénzre, hogy új utakat, vízvezetékeket tudjon építeni, és ezért kíméletlenül behajtották a pénzt a leigázott lakosságtól.
A vámszedőknek nagyon nagy hatalmuk volt, elég volt egyetlen szavuk, hogy valakit a tömlöcbe vessenek. Bizony gyakran követeltek többet a megrémített emberektől, hogy abból a pénzből, amit a császárnak gyűjtöttek, jusson a saját zsebükbe is. Nagyon sokan meggazdagodtak, hiszen ki mert volna ellenük szegülni.
Lukács 3.
Semmi többet ne követeljetek!
Volt már úgy, hogy tudtál volna egy kis zsebpénzt szerezni, csak a lelkiismeretedet kellett volna elhallgattatni? Lehet, hogy soha senki nem tudta volna meg, és senki sem károsodott volna különösen, de te jól jártál volna. Ilyen helyzetbe mindannyian belekerülünk legalább egyszer életünk folyamán. A vámszedők minden nap szembenéztek ezzel a kísértéssel, hiszen az volt a feladatuk, hogy a rómaiak parancsára adót szedjenek be a néptől. A birodalomnak szüksége volt a pénzre, hogy új utakat, vízvezetékeket tudjon építeni, és ezért kíméletlenül behajtották a pénzt a leigázott lakosságtól.
A vámszedőknek nagyon nagy hatalmuk volt, elég volt egyetlen szavuk, hogy valakit a tömlöcbe vessenek. Bizony gyakran követeltek többet a megrémített emberektől, hogy abból a pénzből, amit a császárnak gyűjtöttek, jusson a saját zsebükbe is. Nagyon sokan meggazdagodtak, hiszen ki mert volna ellenük szegülni.
Isten üzenete világos a számukra, ne követeljenek többet, és bánjanak becsületesen a rájuk bízott pénzzel. A pénz szeretete nagyon sok bűnnek a forrása. Azok, akik már megkóstolták a pénz adta lehetőségek gyönyöreit, nagyon nehezen tudnak lemondani arról. Foggal-körömmel ragaszkodnak azokhoz a forrásokhoz, ahonnan pénzük származik, legyen az bármilyen kétes üzlet is. Sokan mondták már, hogy ez lesz az utolsó, és aztán becsületesek lesznek, de nem volt erejük a változtatásra.
Isten meg tud mindenkit szabadítani a pénz imádatától, mindenki kérheti őt a szabadulásért. Az Úr szolgálatában mindenki maradandó kincseket gyűjthet magának.
Imádság: Uram, add, hogy ne bolondítson meg a pénz szeretete! Én a te parancsolataidban akarok gyönyörködni, ami drágább minden földi kincsnél. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 12-14)
Augusztus 30
Lukács 3.
Mit cselekedjünk tehát?
Isten csodálatosan munkálkodik az életünkben. Mindig megtalálja a megfelelő hangnemet velünk. sokszor hisszük azt, hogy jót teszünk, aztán rá kell jönnünk, hogy Istennek egészen más az elképzelése. Nagyon nehéz megváltozni. Mennyire ragaszkodunk a haszontalan dolgokhoz. sokszor még a bűneinktől sem akarunk szabadulni.
Isten ki akar seperni az életünkből mindent, ami utálatos, és új szívvel akar megajándékozni bennünket. János azt mondja az embereknek, hogy gondoljanak a szegényekre, és ne legyenek restek segíteni.
Ha megosztjuk azt, amink van, akkor úgy cselekszünk, ahogy azt Isten elvárja tőlünk. Isten mindenét megosztotta velünk, még Fiát is értünk adta, hogy megmeneküljünk az ítélettől.
Ha könyörülünk másokon, Istenhez lehetünk hasonlóak.
Felmerülhet többekben a kérdés, hogy érdemes-e megosztani azt, amink van. Hiszen olyan gyakran előfordul, hogy jószándékunkat visszautasítják, vagy egyesek teljesen érdemtelenek a segítségre.
A Biblia arra szólít fel bennünket, hogy azért adjunk, mert nekünk van, és másoknak nincs. Hálát pedig ne várjuk ezért, mert a mi jutalmunk az Úrnál van! gondolj csak bele abba, hogy Jézus az életét adta azokért, akik azt egyáltalán nem érdemelték meg!
Isten szeretete végtelen, és ebből nekünk is kell merítenünk, hogy önzetlenül segíteni tudjunk másokon.
Imádság: Taníts meg arra, hogy másokkal megoszthassam amim van! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 10-11.)
Augusztus 29.
Lukács 3.
Viperának fajzatjai!
János nem éppen a leghízelgőbb szavakkal fogadja korának vallásos vezetőit. A farizeusok minduntalan Ábrahámra hivatkoztak nem kis büszkeséggel. Az ember azt gondolhatná, hogy János fogalmazhatott volna egy kicsit finomabban is. Ma már kimentek az ilyen hangvételű prédikációk a divatból, mondhatnánk. sokak szerint csak a szeretetet kell hirdetnünk. János biztosan kedvesebb szavakkal fogadta volna a papokat, ha az meghozta volna a kellő hatást, de ők teljesen meg voltak győződve arról, hogy az Úr útján járnak, és ebben semmi sem ingathatta meg őket. Igaz, cselekedetük teljesen ellentmondott hitüknek, de senki sem merte őket megbírálni. János nem kímélte őket, és szenvedélyes szavakkal ostorozta bűneiket.
Napjainkban is hasonló a helyzet. Az emberek templomokba járnak, hallgatják az igét, de eszük ágában sincs úgy élni, ahogy a Biblia elvárja. Az önzés miatt tudomást sem vesznek a körülöttük élő szegényekről. Úgy gondolják, hogy az érvényesülés ebben a világban mindennél fontosabb, és ehhez pénz kell, sok pénz.
Szívük tele van gyűlölettel és könyörtelenséggel. Ezeket a "keresztényeket" lehetetlen szép szavakkal megváltoztatni, hiszen csak úgy, mint a farizeusok meg vannak győződve a saját igazukról. Jézus sokkal könnyebben szerez tanítványokat azok közül, akik még soha nem hallottak róla. Isten viszont nem mond le senkiről sem, még az ilyen önigazult emberek megmentésére is van terve. Téged már megmenthetett az Úr?
Imádság: Uram, változtass engem úgy, ahogy te akarod! Hadd hirdessék a cselekedeteim is a te nagyságodat! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 7-9.)
Augusztus 28.
Lukács 3.
Készítsétek meg az Úrnak az útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
Amikor egy fontos személyiség készül valamelyik várost meglátogatni, megbolydul minden, mint a méhkas. A város vezetése igyekszik mindent a legszebb színben feltüntetni. Sokan örülnek ennek a polgárok közül, mert ilyenkor sor kerül mindarra, amit egész évben elhanyagolt a város vezetősége. Kijavítják az utakat, összeszedik mindenhol a szemetet, még egyes szem előtt lévő házakat ki is festenek.
A Messiást is ugyanilyen buzgalommal várták az emberek?
Isten maga szervezte meg Jézus "látogatásait".
Fia előtt elküldte Jánost, akinek nem az volt a feladata, hogy a városban minden csillogjon a felszínen, hanem az embereket készítette fel az Isten Bárányának fogadására. János azt hirdette, hogy tisztítsák meg magukat a bűntől, és tiszta szívvel közeledjenek ahhoz, aki eljön majd. Azokat, akik megbánták eddigi életüket, János megkeresztelte, és szabadulást hirdetett nekik a bűnöktől. Nekünk is szükségünk van Keresztelő Jánosra, ahhoz, hogy méltóképpen fogadjuk Jézust? Igen is, meg nem is.
Igen, mert nekünk is meg kell bánnunk bűneinket, mielőtt befogadhatnánk Jézust az életünkbe.
A nem válasz is megállja a helyét, mert János küldetése lejárt.
Ézsaiás próféta úgy beszél róla, mint aki csak bizonyos időben fogja végezni szolgálatát. Ézsaiás szavai beteljesedtek.
Imádság: Uram, én készen akarok állni a te eljöveteledre. Mutasd meg nekem, hogy milyen bűneimtől szabaduljak meg! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 3-6.)
Augusztus 27.
Lukács 3.
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében...
![]()
Lukács ezután arról a férfiról ír, akinél a Biblia szerint nem született nagyobb az emberek között. (Lukács 7, 28.)
Ezt maga Jézus állította Jánosról, a Zakariás fiáról. János nagysága nem abban állott, mint a világi hírességeké. Ő nem volt gazdag befolyásos ember. Otthona a puszta volt, nem egy csodálatos palota. Az ő nagysága Istentől származott. Ilyen nagy feladattal még egy embert sem bízott meg az Úr. János készíthette elő a Messiás útját. A földi hatalmasok bután és fennhéjázva kérkednek ideig órákig tartó hatalmukkal. Egyszer a kínai vezető, Mao, vakmerően az egész világ előtt kijelentette, hogy Isten halott.
Csak néhány év telt el, és Mao meghalt.
Az ember sokszor gondolja, hogy hatalmának semmi nem vethet véget, de a hatalmasok élete is Isten kezében van, és ha ő azt mondja, hogy elérkezett az idő, akkor a földi halandóknak indulni kell.
Az Úr az első és az utolsó. Ő mondta ki az első szót ebben a világban a teremtéskor, és ő mondja ki az utolsót is, amikor mindannyiunknak meg kell jelennünk az Ő ítélőszéke előtt.
Tanuld meg: Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: uralkodik a te Istened. (Ézsaiás 52,7)
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 1-3)
Augusztus 26.
Lukács 1
A neve János legyen!
Mária látogatása Erzsébetnél három hónapig tartott. Mind a ketten örültek, hogy ilyen hosszú ideig együtt lehettek. Röviddel azután, hogy Mária hazatért, Zakariásék gyermeke is megszületett. Örült velük az egész rokonság, hogy Isten ilyen csodálatos módon megáldotta ezt a két öreget. amikor az újszülött egyhetes lett, elérkezett a körülmetélés és a névadás ünnepe, mint minden zsidó fiú életében.
Mindenki biztosra vette, hogy az öreg Zakariás saját maga után fogja elnevezni a gyermeket, de Erzsébet, mindenki nagy meglepetésére, a János nevet adta neki. A rokonok Zakariásra néztek, hogy felesége nem zavarodott-e össze a nagy öröm miatt. Zakariás a kezébe vette az írótáblát, mivel még beszélni mindig nem tudott, és megerősítette feleségét.
Egyesek értetlenül álltak a szokatlan döntés előtt, és azt sutyorogták, hogy ilyen név az egész családban sincs, de legtöbben elfogadták, ha János akkor János. Az a fontos, hogy egészséges legyen! Végre Zakariás is meg tudott már szólalni, ahogy az angyal megígérte neki. Megszólalni? Dalra fakadni, mint azt Mária is tette. S az öreg pap egy csodálatos énekkel magasztalta az Urat: "Dicsérjétek az Urat, az Izrael Istenét, aki eljött, hogy megváltsa az ő népét, és te, gyermekem, a Magasságos prófétája leszel, hirdetni fogod az embereknek, hogy Isten szereti őket és , megbocsátja bűneiket."
Imádság: Uram, olyan öröm tölt el, amikor arra gondolok, hogy te meg akarod menteni az egész emberiséget. Köszönöm, hogy megbánhatom a bűneimet, és mindennel bátran hozzád fordulhatok. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 56-80)
Augusztus 25.
Lukács 1
És amikor Erzsébet hallotta Mária köszöntését, a magzat repdesett az ő méhében.
Biztosan tudod, hogy a magzat nem tétlenkedik az anyaméhen belül, hanem nagyon is mozgékony. ezt te is érezhetted már, ha édesanyád pocakjára tetted a
kezed, amikor kisbabát várt. Bizony az öcskös, vagy a húgica nagyon virgonc már a születése előtti hónapokban is, boldogan rugdalózik és kapálózik. Erzsébet méhében valami hasonló történt, amikor Mária meglátogatta őt. A Biblia azt írja, hogy a magzat repesett a méhében. Erzsébet tudta, hogy ez nem véletlen, és ez valami fontos dolognak a jele. A Szent Lélek kijelentette neki, hogy Mária a Messiást hordozza méhében. A kijelentés megerősítette Máriát, hiszen Erzsébetnek a Szent Lélek mondta ezt. Ezután Máriát eltöltötte Isten lelke, és egy csodálatos dalra fakadt. Ez a csodálatos dal a "Magnificat", amit mindenhol énekelnek a világon. A két asszony, miután rácsodálkozott az eseményekre, leült, hogy mindent jó alaposan kibeszéljen.
Mindent megbeszélhettek egymással, amit másnak úgyis hiába mondtak volna el, hiszen mindazt, ami velük történt, még senki más nem élhette át. Mária és Erzsébet bátorította egymást.
Szükségük is volt erre, hiszen érezték, milyen nagy feladatot bízott rájuk Isten.
Imádság: Uram, te csodálatos Isten vagy! Köszönöm neked, hogy tervet készítettél az emberiség megmentésére. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 39-55.)
Augusztus 24.
Lukács 1
És íme megnémulsz, és nem beszélhetsz addig a napig, amelyen ezek meglesznek, mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek.
Zakariásnak zsongott a feje az élményektől. Valóság az, amit most átélt? Ha a felesége és saját korára nézett az egészet inkább üres látomásnak tartotta. De hát mégiscsak valóság lehet, hisz az angyalt egy kicsit magára haragította hitetlen szavaival.
Gábriel, az Úr angyala, azzal büntette Zakariást, hogy fia születéséig nem szólalhat meg.
Nem csak büntetés volt ez számára, hanem egyben jel is, annak a jele, hogy ami történt vele a szentélyben, az valóság volt.
Amikor Zakariás kilépett az emberek elé, hogy áldást osszon, egyetlen hang sem jött ki a torkán. A megdöbbent emberek tudták, hogy a szentélyben nem mindennapi események játszódtak le.
Zakariás a két hét templomi szolgálat után hazaindult öreg feleségéhez, Erzsébethez. Az út hosszú volt ennek az öregembernek, de amennyire tudta, szaporázta lépteit, hogy minél hamarabb elmondhassa feleségének a nagyszerű hírt.
Elsőre látta Erzsébet könnybe lábadt szemeit, amint elolvassa a próféciát, amit az angyal közölt férjével.
A két öreg imáit meghallgatta Isten, és várva várták azt a napot,amikor a megígért fiút a karjukba vehetik.
Imádság: Uram, a te igéd nagyon sok ígéretet tartogat. Adj hitet nekem, hogy hihessek minden ígéretedben. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1,18-125.)
Augusztus 23.
Lukács 1
Neki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölgő oltár jobbja felől.
Az első meglepetésen már túl jutott Zakariás. Az Úr őt választotta ki, hogy a füstölő áldozatot elvégezze. Bizony, ez hatalmas megtiszteltetés.
Alig tudta feldolgozni az egyik élményt, amikor rögtön ott volt a másik meglepetés is. Tisztelettel helyezte a tömjént az arany tálkába, amikor nagy megdöbbenésére egy angyal jelent meg az oltárnál. Az angyal gyorsan megnyugtatta Zakariást, nehogy halálra rémüljön: "Ne félj Zakariás! Jó hírem van számodra. Imáid az Úr előtt vannak. Hamar teljesül régi kívánságotok. Isten fiúval ajándékoz meg benneteket."
Zakariás remegő kézzel, megdöbbenve állt az angyal előtt. Amikor egy kicsit magához tért, elkezdte ízlelgetni a szavakat, amit az imént hallott. Lehetséges ez? Igaz, hogy minden nap kérték az Urat, hogy adjon nekik egy fiút, de már ők maguk sem merték hinni, hogy ilyen idős korukban megtörténhet ez a csoda.
Az angyal még azt is megmondta neki, hogy fiukat nevezzék Jánosnak, mert sokak örömére lesz.
Zakariás megtudta, hogy fiát eltölti a Szent Lélek, és sokakat vezet el a megtérésre. János fogja elkészíteni az utat a Messiás előtt.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy elküldted Jánost, aki az embereket Jézushoz vezette, és köszönöm neked Jézust, aki eltörölte a bűneimet. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1,11-17)
Augusztus 22.
Lukács 1
És nekik nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten immár idős emberek voltak.
Zakariás élete legboldogabb napjára ébredt, hatalmas meglepetés előtt állott. Amikor elköszönt Erzsébettől, a feleségétől, hogy a félévenkénti templomi szolgálatra Jeruzsálembe menjen, még csak gondolni sem mert volna arra ami történni fog vele.
Az első meglepetés akkor érte, amikor a sorsvetés szerint ő lett az, aki az Úrnak jó illatot gerjeszthetett.
Zakariás ünnepi öltözetben, mezítláb lépett az Úr elé, szíve telve tisztelettel. A füstölő édes illata betöltötte a templomot, ami az aranyozott oltárról Isten színe elé szállt.
Zakariás tudta, hogy az imádságok ugyanígy szállnak az Úrhoz. Tudta azt is, hogy kívül maradt paptársai most is buzgón imádkoznak.
A szívből jövő imádság megörvendezteti Istent. Amikor imádkozol, gondolj mindig tisztelettel a Teremtőre, és emlékezz meg szeretettel az Úr Jézusról, aki új élettel ajándékozott meg minket.
Isten meg tud mindenkit szabadítani a pénz imádatától, mindenki kérheti őt a szabadulásért. Az Úr szolgálatában mindenki maradandó kincseket gyűjthet magának.
Imádság: Uram, add, hogy ne bolondítson meg a pénz szeretete! Én a te parancsolataidban akarok gyönyörködni, ami drágább minden földi kincsnél. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 12-14)
Augusztus 30
Lukács 3.
Mit cselekedjünk tehát?
Isten csodálatosan munkálkodik az életünkben. Mindig megtalálja a megfelelő hangnemet velünk. sokszor hisszük azt, hogy jót teszünk, aztán rá kell jönnünk, hogy Istennek egészen más az elképzelése. Nagyon nehéz megváltozni. Mennyire ragaszkodunk a haszontalan dolgokhoz. sokszor még a bűneinktől sem akarunk szabadulni.Isten ki akar seperni az életünkből mindent, ami utálatos, és új szívvel akar megajándékozni bennünket. János azt mondja az embereknek, hogy gondoljanak a szegényekre, és ne legyenek restek segíteni.
Ha megosztjuk azt, amink van, akkor úgy cselekszünk, ahogy azt Isten elvárja tőlünk. Isten mindenét megosztotta velünk, még Fiát is értünk adta, hogy megmeneküljünk az ítélettől.
Ha könyörülünk másokon, Istenhez lehetünk hasonlóak.
Felmerülhet többekben a kérdés, hogy érdemes-e megosztani azt, amink van. Hiszen olyan gyakran előfordul, hogy jószándékunkat visszautasítják, vagy egyesek teljesen érdemtelenek a segítségre.
A Biblia arra szólít fel bennünket, hogy azért adjunk, mert nekünk van, és másoknak nincs. Hálát pedig ne várjuk ezért, mert a mi jutalmunk az Úrnál van! gondolj csak bele abba, hogy Jézus az életét adta azokért, akik azt egyáltalán nem érdemelték meg!
Isten szeretete végtelen, és ebből nekünk is kell merítenünk, hogy önzetlenül segíteni tudjunk másokon.
Imádság: Taníts meg arra, hogy másokkal megoszthassam amim van! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 10-11.)
Augusztus 29.
Lukács 3.
Viperának fajzatjai!
János nem éppen a leghízelgőbb szavakkal fogadja korának vallásos vezetőit. A farizeusok minduntalan Ábrahámra hivatkoztak nem kis büszkeséggel. Az ember azt gondolhatná, hogy János fogalmazhatott volna egy kicsit finomabban is. Ma már kimentek az ilyen hangvételű prédikációk a divatból, mondhatnánk. sokak szerint csak a szeretetet kell hirdetnünk. János biztosan kedvesebb szavakkal fogadta volna a papokat, ha az meghozta volna a kellő hatást, de ők teljesen meg voltak győződve arról, hogy az Úr útján járnak, és ebben semmi sem ingathatta meg őket. Igaz, cselekedetük teljesen ellentmondott hitüknek, de senki sem merte őket megbírálni. János nem kímélte őket, és szenvedélyes szavakkal ostorozta bűneiket.
Napjainkban is hasonló a helyzet. Az emberek templomokba járnak, hallgatják az igét, de eszük ágában sincs úgy élni, ahogy a Biblia elvárja. Az önzés miatt tudomást sem vesznek a körülöttük élő szegényekről. Úgy gondolják, hogy az érvényesülés ebben a világban mindennél fontosabb, és ehhez pénz kell, sok pénz.
Szívük tele van gyűlölettel és könyörtelenséggel. Ezeket a "keresztényeket" lehetetlen szép szavakkal megváltoztatni, hiszen csak úgy, mint a farizeusok meg vannak győződve a saját igazukról. Jézus sokkal könnyebben szerez tanítványokat azok közül, akik még soha nem hallottak róla. Isten viszont nem mond le senkiről sem, még az ilyen önigazult emberek megmentésére is van terve. Téged már megmenthetett az Úr?
Imádság: Uram, változtass engem úgy, ahogy te akarod! Hadd hirdessék a cselekedeteim is a te nagyságodat! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 7-9.)
Augusztus 28.
Lukács 3.
Készítsétek meg az Úrnak az útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
Amikor egy fontos személyiség készül valamelyik várost meglátogatni, megbolydul minden, mint a méhkas. A város vezetése igyekszik mindent a legszebb színben feltüntetni. Sokan örülnek ennek a polgárok közül, mert ilyenkor sor kerül mindarra, amit egész évben elhanyagolt a város vezetősége. Kijavítják az utakat, összeszedik mindenhol a szemetet, még egyes szem előtt lévő házakat ki is festenek.
A Messiást is ugyanilyen buzgalommal várták az emberek?
Isten maga szervezte meg Jézus "látogatásait".
Fia előtt elküldte Jánost, akinek nem az volt a feladata, hogy a városban minden csillogjon a felszínen, hanem az embereket készítette fel az Isten Bárányának fogadására. János azt hirdette, hogy tisztítsák meg magukat a bűntől, és tiszta szívvel közeledjenek ahhoz, aki eljön majd. Azokat, akik megbánták eddigi életüket, János megkeresztelte, és szabadulást hirdetett nekik a bűnöktől. Nekünk is szükségünk van Keresztelő Jánosra, ahhoz, hogy méltóképpen fogadjuk Jézust? Igen is, meg nem is.
Igen, mert nekünk is meg kell bánnunk bűneinket, mielőtt befogadhatnánk Jézust az életünkbe.
A nem válasz is megállja a helyét, mert János küldetése lejárt.
Ézsaiás próféta úgy beszél róla, mint aki csak bizonyos időben fogja végezni szolgálatát. Ézsaiás szavai beteljesedtek.
Imádság: Uram, én készen akarok állni a te eljöveteledre. Mutasd meg nekem, hogy milyen bűneimtől szabaduljak meg! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 3-6.)
Augusztus 27.
Lukács 3.
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében...
Lukács ezután arról a férfiról ír, akinél a Biblia szerint nem született nagyobb az emberek között. (Lukács 7, 28.)
Ezt maga Jézus állította Jánosról, a Zakariás fiáról. János nagysága nem abban állott, mint a világi hírességeké. Ő nem volt gazdag befolyásos ember. Otthona a puszta volt, nem egy csodálatos palota. Az ő nagysága Istentől származott. Ilyen nagy feladattal még egy embert sem bízott meg az Úr. János készíthette elő a Messiás útját. A földi hatalmasok bután és fennhéjázva kérkednek ideig órákig tartó hatalmukkal. Egyszer a kínai vezető, Mao, vakmerően az egész világ előtt kijelentette, hogy Isten halott.
Csak néhány év telt el, és Mao meghalt.
Az ember sokszor gondolja, hogy hatalmának semmi nem vethet véget, de a hatalmasok élete is Isten kezében van, és ha ő azt mondja, hogy elérkezett az idő, akkor a földi halandóknak indulni kell.
Az Úr az első és az utolsó. Ő mondta ki az első szót ebben a világban a teremtéskor, és ő mondja ki az utolsót is, amikor mindannyiunknak meg kell jelennünk az Ő ítélőszéke előtt.
Tanuld meg: Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: uralkodik a te Istened. (Ézsaiás 52,7)
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 3, 1-3)
Augusztus 26.
Lukács 1
A neve János legyen!
Mária látogatása Erzsébetnél három hónapig tartott. Mind a ketten örültek, hogy ilyen hosszú ideig együtt lehettek. Röviddel azután, hogy Mária hazatért, Zakariásék gyermeke is megszületett. Örült velük az egész rokonság, hogy Isten ilyen csodálatos módon megáldotta ezt a két öreget. amikor az újszülött egyhetes lett, elérkezett a körülmetélés és a névadás ünnepe, mint minden zsidó fiú életében.Mindenki biztosra vette, hogy az öreg Zakariás saját maga után fogja elnevezni a gyermeket, de Erzsébet, mindenki nagy meglepetésére, a János nevet adta neki. A rokonok Zakariásra néztek, hogy felesége nem zavarodott-e össze a nagy öröm miatt. Zakariás a kezébe vette az írótáblát, mivel még beszélni mindig nem tudott, és megerősítette feleségét.
Egyesek értetlenül álltak a szokatlan döntés előtt, és azt sutyorogták, hogy ilyen név az egész családban sincs, de legtöbben elfogadták, ha János akkor János. Az a fontos, hogy egészséges legyen! Végre Zakariás is meg tudott már szólalni, ahogy az angyal megígérte neki. Megszólalni? Dalra fakadni, mint azt Mária is tette. S az öreg pap egy csodálatos énekkel magasztalta az Urat: "Dicsérjétek az Urat, az Izrael Istenét, aki eljött, hogy megváltsa az ő népét, és te, gyermekem, a Magasságos prófétája leszel, hirdetni fogod az embereknek, hogy Isten szereti őket és , megbocsátja bűneiket."
Imádság: Uram, olyan öröm tölt el, amikor arra gondolok, hogy te meg akarod menteni az egész emberiséget. Köszönöm, hogy megbánhatom a bűneimet, és mindennel bátran hozzád fordulhatok. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 56-80)
Augusztus 25.
Lukács 1
És amikor Erzsébet hallotta Mária köszöntését, a magzat repdesett az ő méhében.
Biztosan tudod, hogy a magzat nem tétlenkedik az anyaméhen belül, hanem nagyon is mozgékony. ezt te is érezhetted már, ha édesanyád pocakjára tetted a
kezed, amikor kisbabát várt. Bizony az öcskös, vagy a húgica nagyon virgonc már a születése előtti hónapokban is, boldogan rugdalózik és kapálózik. Erzsébet méhében valami hasonló történt, amikor Mária meglátogatta őt. A Biblia azt írja, hogy a magzat repesett a méhében. Erzsébet tudta, hogy ez nem véletlen, és ez valami fontos dolognak a jele. A Szent Lélek kijelentette neki, hogy Mária a Messiást hordozza méhében. A kijelentés megerősítette Máriát, hiszen Erzsébetnek a Szent Lélek mondta ezt. Ezután Máriát eltöltötte Isten lelke, és egy csodálatos dalra fakadt. Ez a csodálatos dal a "Magnificat", amit mindenhol énekelnek a világon. A két asszony, miután rácsodálkozott az eseményekre, leült, hogy mindent jó alaposan kibeszéljen.
Mindent megbeszélhettek egymással, amit másnak úgyis hiába mondtak volna el, hiszen mindazt, ami velük történt, még senki más nem élhette át. Mária és Erzsébet bátorította egymást.
Szükségük is volt erre, hiszen érezték, milyen nagy feladatot bízott rájuk Isten.
Imádság: Uram, te csodálatos Isten vagy! Köszönöm neked, hogy tervet készítettél az emberiség megmentésére. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 39-55.)
Augusztus 24.
Lukács 1
És íme megnémulsz, és nem beszélhetsz addig a napig, amelyen ezek meglesznek, mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek.
Zakariásnak zsongott a feje az élményektől. Valóság az, amit most átélt? Ha a felesége és saját korára nézett az egészet inkább üres látomásnak tartotta. De hát mégiscsak valóság lehet, hisz az angyalt egy kicsit magára haragította hitetlen szavaival.Gábriel, az Úr angyala, azzal büntette Zakariást, hogy fia születéséig nem szólalhat meg.
Nem csak büntetés volt ez számára, hanem egyben jel is, annak a jele, hogy ami történt vele a szentélyben, az valóság volt.
Amikor Zakariás kilépett az emberek elé, hogy áldást osszon, egyetlen hang sem jött ki a torkán. A megdöbbent emberek tudták, hogy a szentélyben nem mindennapi események játszódtak le.
Zakariás a két hét templomi szolgálat után hazaindult öreg feleségéhez, Erzsébethez. Az út hosszú volt ennek az öregembernek, de amennyire tudta, szaporázta lépteit, hogy minél hamarabb elmondhassa feleségének a nagyszerű hírt.
Elsőre látta Erzsébet könnybe lábadt szemeit, amint elolvassa a próféciát, amit az angyal közölt férjével.
A két öreg imáit meghallgatta Isten, és várva várták azt a napot,amikor a megígért fiút a karjukba vehetik.
Imádság: Uram, a te igéd nagyon sok ígéretet tartogat. Adj hitet nekem, hogy hihessek minden ígéretedben. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1,18-125.)
Augusztus 23.
Lukács 1
Neki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölgő oltár jobbja felől.
Az első meglepetésen már túl jutott Zakariás. Az Úr őt választotta ki, hogy a füstölő áldozatot elvégezze. Bizony, ez hatalmas megtiszteltetés.Alig tudta feldolgozni az egyik élményt, amikor rögtön ott volt a másik meglepetés is. Tisztelettel helyezte a tömjént az arany tálkába, amikor nagy megdöbbenésére egy angyal jelent meg az oltárnál. Az angyal gyorsan megnyugtatta Zakariást, nehogy halálra rémüljön: "Ne félj Zakariás! Jó hírem van számodra. Imáid az Úr előtt vannak. Hamar teljesül régi kívánságotok. Isten fiúval ajándékoz meg benneteket."
Zakariás remegő kézzel, megdöbbenve állt az angyal előtt. Amikor egy kicsit magához tért, elkezdte ízlelgetni a szavakat, amit az imént hallott. Lehetséges ez? Igaz, hogy minden nap kérték az Urat, hogy adjon nekik egy fiút, de már ők maguk sem merték hinni, hogy ilyen idős korukban megtörténhet ez a csoda.
Az angyal még azt is megmondta neki, hogy fiukat nevezzék Jánosnak, mert sokak örömére lesz.
Zakariás megtudta, hogy fiát eltölti a Szent Lélek, és sokakat vezet el a megtérésre. János fogja elkészíteni az utat a Messiás előtt.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy elküldted Jánost, aki az embereket Jézushoz vezette, és köszönöm neked Jézust, aki eltörölte a bűneimet. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1,11-17)
Augusztus 22.
Lukács 1
És nekik nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten immár idős emberek voltak.
Zakariás élete legboldogabb napjára ébredt, hatalmas meglepetés előtt állott. Amikor elköszönt Erzsébettől, a feleségétől, hogy a félévenkénti templomi szolgálatra Jeruzsálembe menjen, még csak gondolni sem mert volna arra ami történni fog vele.
Az első meglepetés akkor érte, amikor a sorsvetés szerint ő lett az, aki az Úrnak jó illatot gerjeszthetett.
Zakariás ünnepi öltözetben, mezítláb lépett az Úr elé, szíve telve tisztelettel. A füstölő édes illata betöltötte a templomot, ami az aranyozott oltárról Isten színe elé szállt.
Zakariás tudta, hogy az imádságok ugyanígy szállnak az Úrhoz. Tudta azt is, hogy kívül maradt paptársai most is buzgón imádkoznak.
A szívből jövő imádság megörvendezteti Istent. Amikor imádkozol, gondolj mindig tisztelettel a Teremtőre, és emlékezz meg szeretettel az Úr Jézusról, aki új élettel ajándékozott meg minket.
Imádság: Uram, soha nem akarok megszokásból imádkozni hozzád! Nincs annál nagyobb öröm számomra, hogy te odafigyelsz az imámra. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 5-10)
Augusztus 21.
Lukács 1
Ettől fogva mindennek szorgalmasan a végére jártam.
Lukács, akinek a foglalkozás orvos volt, Pál apostolt több útjára is elkísérte. Mindketten Isten parancsának akartak engedelmeskedni, amikor elindultak a nagyvilágba, hogy hirdessék az evangéliumot.
Lukács nagy érdeklődéssel hallgatta a tanítványokat, amikor Jézusról beszéltek. Isten azzal bízta meg, hogy mindent pontosan leírjon az utókornak.
Mindenben ragaszkodott a valósághoz, és nagy körültekintéssel kezdett a munkához. A részleteknek alaposan utánajárt, beszélt az apostolokkal, felkereste azokat, akik személyesen élték át Jézus csodáit.A betegségekből felépült emberek esete különösen érdekelte őt, hiszen maga is orvos volt.
Isten nem hagyta egyedül ebben a nagy munkában. A Szent Lelket küldte el neki segítségül, hogy minden le tudjon jegyezni. Lukács evangéliumát ez teszi megbízható forrássá számunkra, csakúgy, mint a teljes Szentírást
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy a te igédre mindig lehet építeni. Te meg akarsz tanítani bennünket a Biblián keresztül, hogy Jézus az egyetlen, aki gyógyulást és üdvösséget szerezhet nekünk. Köszönöm, Uram, hogy elszenvedted a büntetést helyettem. Köszönöm neked az örök életet. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Lukács 1, 1-4)
Augusztus 20.
Lukács 1
Az ember csak a rabságban értékeli a szabadságot. A zsidók átélték a szolgaság minden nehézségét, hiszen évszázadokig éltek idegen hatalmak elnyomása alatt.
A szabadság szó azért vált olyan édessé számukra, mert hosszú ideig csak titokban ízlelgethették azt. Milyen gyakran álmodoztak a rabságban élő izraeliták olyan királyokról, mint Dávid vagy Salamon, akik félik az Urat, és békességes életet biztosítanak nekik Izraelben, Jeruzsálemben!
A legtöbb király nem hallgatott az Úr szavára, és ezért az egész népet veszedelembe sodorta.
Isten mégsem felejtette el az ő népét, hanem prófétákat küldött hozzájuk, akik megmutatták a visszavezető utat. Minden próféta szólt arról a királyról, aki megszabadítja Izraelt ellenségeitől és igazságosan uralkodik a nép fölött. Akkor majd béke lesz mindenhol, és soha többé nem lesz háború. ez a király az Isten felkentje, a Messiás, akinek az eljövetelét annyian várták évszázadokon keresztül.
Micsoda nap lesz az, mondták az emberek, ha az Isten Felkentje fog uralkodni!
Sajnos a nép életében nem tükröződött ez a várakozás, legtöbbször csak panaszos sóhajtás volt ez, amikor már túl nehéznek érezték az igát, amit éppen Isten rakott rájuk bűneik és engedetlenségeik miatt.
Tanuld meg: Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad. (Ézsaiás 40,8.)
(Keresd ki a Bibliádból! Ézsaiás 40, 1-11)
Augusztus 19.
Máté 25, 31-46
Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
Isten mindenkinek megadja a lehetőséget a jó cselekedetekhez, és a keveset is megáldja, nem az számít, kinek mennyi pénze van. Élt egyszer egy repülőtiszt az Egyesült Államokban, akinek a fia nagyon szeretett olvasni, különösen az útleírások érdekelték.Az egyik napon Albert Schweiter története került a kezébe, aki Afrikában, Lambarenében munkálkodott a bennszülöttek között. A kisfiút annyira megindította ennek a nagyszerű férfinak az emberszeretete, hogy elhatározta, ő is akar tenni valamit.
Édesapja parancsnokához, aki az ezreddel Észak-Olaszországban állomásozott, eljuttatott egy csomagocskát és egy levelet, amelyben a következő állt: "Parancsnok úr! Kérem, dobják le ezt a csomag aszpirint Lambarenébe." A parancsnok nagyot kacagott a kérésen.
Másnap beolvasta a kérést a rádióba, hadd nevessenek mások is ezen a gyermeteg ötleten.
A rádióhallgatók viszont annyira meghatódtak ennek a kisfiúnak a segítőkészségén, hogy ezrével érkeztek a csomagok, amit Albert Schweiternek szántak.
Imádság: Uram, én még olyan fiatal vagyok, de te már használhatsz engem. Mutasd meg, miben lehetnék segítségére iskolatársaimnak, családtagjaimnak! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25, 44-45)
Augusztus 18.
Máté 25, 31-46
Távozzatok tőlem, ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.
Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a pokol nem az emberek számára készült, hanem az ördögöknek és az ő angyalainak.
Ennek ellenére lesznek olyan emberek, akik ide kerülnek. Sajnos mindig lesznek olyanok, akik csak maguknak élnek, és soha nem könyörülnek másokon. Milyen kifogást hozhatunk fel, hogy miért nem törődünk másokkal! Nem elég a jó szándék, a jót tenni kell, amikor arra szükség van.
Történt egyszer, hogy egy kisgyermek feküdt a járda közepén, akit azért tettek oda a szülei, hogy pénzt kolduljon. Az adakozó kedvű járókelők vetettek néhány pénzdarabot a mocskos pokrócra, amelyen a gyerek kucorgott. Úgy gondolták, tettek valami jót szemben azokkal, akik közönyösen mentek tovább.
Valahányszor összegyűlt egy kis pénz a gyerek körül, apja előlépett egy fa mögül, és begyűjtötte az alamizsnát. Nem kenyeret vett a pénzen, hanem italt.
Jogosan verődik fel a kérdés, hogyan segíthetünk úgy, hogy jóindulatunkkal ne élhessen vissza senki. A fenti példából is látjuk, sokszor nem elég, ha segíteni akarunk, mert az ellenkezőjét érjük el vele. A legjobb, ha egy megbízható alapítványnál helyezzük el, amit szánunk, melynek jól felkészült szakemberei azon fáradoznak, hogyan tudnák a nyomorultakat kiemelni a megalázó helyzetből. Milyen jó, hogy vannak olyan alapítványok, melyek árvaházakat működtetnek, ahol a mostoha sorsú gyermekek otthonra találhatnak!
Imádság: Áldd meg, Uram, azokat az alapítványokat, melyek felvállalják, a nyomorultak sorsát! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25, 41-42)
Augusztus 17.
Máté 25, 31-46
Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjúhozál, és innod adtunk volna?
Milyen különleges kifejezést használ Jézus: a legkisebb atyámfia. Azt hihetnénk, hogy Isten fontosságuk szerint rangsorolja az embereket. nem vagyunk egyenlőek az Úr előtt?
Az emberek szemében a csavargók, az utcaseprők, a koldusok, a gyerekek, az alkoholisták, az öregek és még lehetne folytatni a felsorolást, nem egyenértékűek a sikeres elismert emberekkel.
Gyakran néznek le valakit azért is, mert ruhái egyszerűek. Milyen sokszor előfordul az iskolában, hogy egy gyereket kinevetnek, mert nem a legújabb divat szerint öltözködik.
A "menők" csak márkás cuccokban mutatkoznak. Jaj neked, ha nem így gondolod, vagy nincs a szüleidnek pénze arra, hogy ezeket a ruhákat megvegye!
Jézus nem veti meg az otthontalan, kisemmizett embereket, hanem azonosul velük Ha egy ilyen nyomorulton segítünk, az Úron segítünk.
Imádság: Uram, olyan sok gyereket közösítenek ki, mert nem járnak divatos ruhákban, és nem szépek. Szeretnék igaz barátjuk lenni az ilyen gyerekeknek. Könyörülj azokon a gyerekeken is, akik az utcán laknak, mert szüleik nem törődnek velük! hadd ismerjenek meg téged, mint szerető Atyát! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25, 35)
Augusztus 16.
Máté 25, 31-46
Jövevény voltam, és befogadtatok.
Ha az Úr Jézus lakhat a szívünkben, akkor szívesen teszünk jót másokkal, mert a hívő ember örömmel segít másokon.
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy sokan meglepődnek majd, amikor megtudják, hogy minden apró jó cselekedettel, magát az Úr Jézust segítették meg.
Egy kislány, aki még csak hétéves volt, egész nap kistestvérét cipelte. Az emberek csodálkozva kérdezték tőle, hogy nem cipel-e egy kicsit nagy terhet korához képest.
A kislány azt válaszolta, hogy ő nem terhet cipel, hanem a kistestvérét.
Micsoda szeretet volt ennek a kislánynak a szívében a testvére iránt!
Isten azt szeretné, ha mi is ilyen szeretettel hordoznánk embertársaink terheit.
Imádság: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy új szívet adtál nekem. Köszönöm, hogy szerethetem az embertársaimat. tégy engem áldássá mások számára! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25, 35-36)
Augusztus 15.
Máté 25,31-46.
Mert éhes voltam, és ennem adtatok...
Milliók éheznek a világban. Nem a saját hibájuk miatt nem jutnak élelemhez, hanem a körülmények áldozatai ezek az emberek:polgárháború sújtotta országukat, természeti katasztrófa pusztította el a termést, igazságtalan, hazug politikusok vezetik az országot.
Milyen szörnyű érzés lehet az egy gyereknek, amikor éhesen kinyitja az éléskamra ajtaját, és az kong az ürességtől.
Hány olyan ország van, ahol a gyerekek nem tudnak elaludni, mert az éhség mardossa a gyomrukat. Öregek halnak éhen hideg, fűtetlen lakásokban, mert nem tudják megvenni a mindennapi kenyeret sem.
Az Úr Jézus a szívén viseli ezeknek az embereknek a sorsát, és együtt érez velük.
Ha enni adsz az éhezőnek, Jézusnak adsz enni.
Jézus azt is meg szeretné tanítani velünk, hogy ne keserű szívvel, kényszerből segítsünk, hanem örömmel és szeretettel.
Egyszer egy édesanya nem tudott semmit sem adni gyermekének, csak egy sárgarépát, de azt olyan szépen tálalta, hogy gyermeke nagy örömmel ette meg a szerény ebédet.
A szeretet csodákat művel! Szeretettel minden szívhez el lehet jutni.
Imádság: Uram, kérlek, adj szeretetet a szívembe, amikor valakin segítek! Hadd lássa mindenki, hogy te gondoskodsz a nyomorultakról! szeretnék minél több emberen segíteni, Atyám! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25. 35)
Augusztus 14.
Máté 25, 31-46
És elébe gyűjtenek mind a népek...
Jézus nem csak uralkodni fog, hanem ítélkezni is. Ilyen igazságos bíró még nem élt sohasem a földön.
Miért lehet Jézus sokkal igazságosabb, mint bármely földi bíró?
Őelőtte nincsenek elrejtett dolgok, tud mindenről, még arról is, mi megy végbe az emberek szívében.
Egy fiatalember, aki belekerült a kábítószer világába, munkahelyén kisebb összeget sikkasztott, hogy növekvő szükségleteit fedezni tudja. Miután ez kiderült, bíróság elé állították.
Nagy meglepetésére a bíró a család legjobb barátja volt. Már előre örült, hogy az ügyet el fogják tussolni.
Nem ez történt. A fiút magas pénzbüntetésre ítélték, amin nagyon meglepődött.
Nem tudta rosszallását véka alá rejteni, és a bíróhoz fordulva ezt mondta: "Uram, ön többször volt a vendégünk, olyan sokszor ebédelt az asztalunknál."
A bíró mosolyogva bólogatott, hogy ez így igaz, de akkor is kiszabja a büntetést. A fiú aki nem erre számított, nagyon elkeseredett. A bíró is látta, hogy a fiú szívből bánja a tettét.
Ekkor váratlan dolog történt. A bíró levette magáról a talárt, odament a tisztviselőhöz, és kifizette a fiú helyett a büntetést.
Imádság: Uram, olyan jó tudni, hogy te igazságos bíró vagy. Téged nem lehet megvesztegetni, te nem tartozol egyetlen párthoz sem. Köszönöm, hogy a bűneimet is magadra vállaltad. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25,32-34)
Augusztus 13.
Máté 25, 31-46
Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe.
Régen a királyok nagyon nagy pompában éltek. Mindent elkövettek, hogy palotáik hirdessék hatalmukat, gazdagságukat. Hatalmas márványoszlopokat emeltek, amelyeken mindenféle arany díszítések voltak, rengeteg értékes lovat tartottak, melyeket szolgák egész serege gondozott. Kincstáraikban megannyi felbecsülhetetlen értéket halmoztak fel.
A királyok mindenben éreztetni akarták a hatalmukat, az alattvalóhoz mindig a trónról szóltak, amit egy emelvényre helyeztek. Csak térdhajtással lehetett eléjük járulni, de volt, aki azt is megkövetelte, hogy alattvalói arcukkal érintsék a földet. Honnan származott a királyok gazdagsága? Összevásárolták ezeket a kincseket? Örökölték azokat?
Adókkal nyúzták a népet, és más emberek keservesen megkeresett pénzét harácsolták össze, hogy pompában élhessenek. Gyakran indítottak háborúkat, hogy egy másik ország javait elrabolják. a legtöbb király aljas és hazug volt.
Jézus is trónra fog ülni, de ezt a trónt az Atya készítette el számára. Ő nem bitorolja azt a trónt, vérét adta érte. Megváltotta az emberiséget a bűneitől, kiszabadított bennünket a Sátán markából. Az ő királysága az igazságon nyugszik, és részrehajlás nélkül fog megítélni eleveneket és holtakat.
Tanuld meg: Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Máté 25, 40)
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 25,31)
Augusztus 12.
Máté 13
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres...
Egy hindu származású ifjú mindent elkövetett annak érdekében, hogy megismerhesse az élő Istent. Egy napon Jézus maga jelent meg Sundarnak, és azt mondta, hogy szereti őt.Sundar élete attól a naptól megváltozott. Nem volt többé elkeseredett, hanem boldog lett. Rokonai úgy gondolták, hogy várni kell egy kicsit, amíg elmúlik az "új hóbort".
Amikor Sundar apja látta, hogy fia csak nem akar felhagyni Jézus követésével, megpróbálta a gazdagsággal eltéríteni fiát szándékától. Sundar azt mondta az apjának, hogy néhány millióért nem akarja elveszíteni a legdrágább kincset a világon. Miután a megvesztegetés hatástalannak bizonyult, apja azzal fenyegette meg, hogy kitagadja, és semmit sem fog örökölni. Sundart ez sem térítette le az igaz útról.
A rokonai arra vetemedtek, hogy megmérgezték. Sundar mérgezése nagyon súlyos volt, alig volt ereje, hogy elmeneküljön, éppen az egyik missziós társaság ajtaja előtt rogyott össze félholtan. Hosszú ideig gyengélkedett, de azután felépült.
Sundar ezután, mint vándor szerzetes járta egész Indiát, hogy hirdesse az örömhírt. Mindenki úgy ismerte őt ezután, hogy Saddhu Sundar Singh. A Saddu szó azt jelenti, hogy szent ember, akinek nincsen semmilyen vagyona.
Imádság: Uram, te vagy az én Megváltóm, az én Mennyei Atyám, a Béke Fejedelme. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13,45-46)
Augusztus 11
Máté 13
...és örömében elmegy, és elad mindenét, amije van
Félelmetes Villámlás a soson indiánok törzsfőnöke szívesen hallgatta a misszionáriust, amit Jézusról beszélt. Egyszer a következőket mondta: "Meg akarom köszönni a Nagy Manitunak, hogy élő vízzel itat engem. Szeretnék ajándékot adni neki." A törzsfőnök egy tomahawkot nyújtott át a misszionáriusnak nagy tisztelettel.
Amikor Jézus kereszthaláláról hallott Félelmetes Villámlás, megjegyezte, hogy a Nagy Manitunak nagyon bátor fia van.
A törzsfőnök ismét ajándékot adott, ezúttal egy színes takarót.
A többi indián csodálkozva figyelte a változást, ami Félelmetes Villámlásban végbement.
Aztán a törzsfőnök a lovát is elajándékozta, amit már nagyon furcsállottak, hiszen szép fekete paripája értékesebb volt, mint az arany.
A legnagyobb meglepetés viszont még csak ezután következett.
A sosonok vezére leborult, és így imádkozott: "Én Félelmetes Villámlás, a sosonok törzsfőnöke, önmagamat Jézusnak ajándékozom."
Imádság: Uram, te vagy a legdrágább kincs az életemben. szeretnék mindent neked ajándékozni, az egész életemet. Én is szeretnék úgy dönteni, mint az a törzsfőnök. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból: Máté 13-14,)
Augusztus 10
Máté 13
Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet az ő mezejében.
Az ember gyakran mondja, hogy kicsi a hite, ha kétségek gyötrik Isten létezése felől. Milyen jó, ha ilyenkor az Úrhoz kiáltunk, aki megerősít minket! Isten új életet adott nekünk Krisztusban, és ez képessé tesz arra, hogy felülkerekedj a kételyeken, még arra is kapsz erőt, hogy másoknak segíts.A hitetlenség mindig kételyeket szül, de ha az Úrhoz kiáltasz, legyőzheted a hitetlenséget.
Történt egyszer az eszkimók földjén, hogy egy misszionárius el szerette volna magyarázni az ott élő embereknek, hogyan lehet legyőzni a kétségeket, és a rossz gondolatokat. Az eszkimó nyelvet nem túl jól ismerő misszionárius nem találta meg a megfelelő kifejezést ahhoz, hogy ezt el tudja magyarázni. Így az életükből merítette a példát. Alaposan tanulmányozta az eszkimók szokásait, és sok mindent megfigyelt a napi teendők közül.
Aztán a szánhúzó kutyák láttán nagyszerű ötlete támadt. Elmondta nekik, hogy szívünkben két kutya marakodik, az egyik fehér, a másik fekete. A fekete kutya gonosz, a fehér jó és kedves. Az eszkimóknak azt a kérdést tette fel a misszionárius, hogy melyik kutya kerül ki győztesen? Ők csak néztek rá, hiszen egyenlő esélye van mindkét kutyának. A misszionárius nagyon bölcsen azt mondta, hogy az győz, amelyiket az eszkimók táplálják. Így már könnyű volt megérteniük, hogy mit akart nekik a misszionárius mondani a szívükben dúló harcról.
Imádság: Add Uram, hogy engedjem azt a mustármagnyi hitet felnövekedni! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 31-32)
Augusztus 9.
Máté 13.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.
Az emberek és az állatok sok mindenben különböznek. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy az állatok nem felelősek azért, amit tesznek.
Képzeld csak el, egyszer arra érkeztél haza, hogy az összes virág a földön hever, a cserepek összetörve, mert a kutya lesodorta azokat az ablakpárkányról.
Biztos, hogy jól leszidnád a kutyát. A kutyus érdeklődve félrehajtaná a fejét, lehet, hogy megszeppenésében egy kicsit a farkát is behúzná, és kérdő szemekkel nézne rád, mintha csak ezt kérdezné: "Valami rosszat tettem?"
Te is tudod nagyon jól, hogy egy állat nem tudja mit tesz. Egy kutyát nem lehet felelősségre vonni azért, mert nem ismerte fel a szobanövényeket.
Az embert viszont felelősségre lehet vonni. Édesanyád is ezt teszi, amikor leszid, ha valami rosszat teszel.
Minket felelősségre lehet vonni, mert különbséget tudunk tenni jó és rossz között. Nekünk van lelkiismeretünk, és életünk végén el kell számolnunk Isten előtt minden tettünkkel. Ez nem fenyegetés! Isten azt szeretné, ha mindannyian a mennyországba kerülnénk, és ragyognánk, mit az ég csillagai.
Imádság: Uram, olyan sokszor bántanak az emberek, néha még a szüleim és a testvéreim is fájdalmat okoznak. Én nem akarok másokat bántani! Soha nem akarok felelőtlenül cselekedni. Te vagy az igaz Bíró Uram, és ezt soha nem akarom elfelejteni! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 41-43)
Augusztus 8.
Máté 13
Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek!
A választás ránk van bízva, milyen életet élünk. Isten ránk bízta, hogy a konkoly közé, vagy a búza közé akarunk tatozni.
A konkoly úgy nő, ahogy neki tetszik. Magjait a szél szórja szét.
Mindegy, hogy hová kerül, mindenütt gyökeret ereszt, és mindenhol nagy pusztítást tud végezni.
Ez azt jelenti, hogy a vadnövények haszontalanok? Hiszen kevés szebb dolog létezik egy virágokkal borított mezőnél, mely fölött számtalan pillangó lebeg.
A konkolyra és a gyomra ez nem jellemző. Nem a mezőn teremnek, hanem a veteményesekben, és abból élnek, hogy a termesztett növények elől elszívják a táplálékot.
A búzát gondos emberi kezek vetik, amiből finom kenyér lesz.
Isten ránk bízta a választást. De ne feledd, a betakarításnál a konkolyt összegyűjtik és megégetik, a gabonát pedig a csűrökbe takarítják.
Imádság: Uram, én engedelmeskedni szeretnék neked. Add, hogy ne legyen haszontalan az életem! Hadd lehessek hasznára az embereknek, mint gabona! Szeretném, ha az életem téged dicsérne, hogy amikor visszajössz megítélni a földet, ne szégyenkezzek. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 24. 25. 29-30.)
Augusztus 7.
Máté 13
...de a világnak gondja, és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem
A keresztény élet gyümölcsök nélkül üres. A gyümölcstermesztést először a magvetés előzi meg.
Az ember élete csak akkor teremhet jó gyümölcsöket, ha Isten igéje jó talajba hullik. Isten azt akarja, hogy a lelkünk termékeny talaj legyen, és befogadjuk az igét. A jó földbe hullott mag megtermi a maga gyümölcsét.
Élt egyszer egy fiú, aki gyakran énekelt a gyülekezetben, mert mindenki közül kitűnt gyönyörű hangjával. Elvis szerette Jézust, és szívesen dicsérte őt szebbnél szebb énekekkel. Tehetséges zenész lesz, és hamarosan válaszút elé került. Választania kellett a népszerűség, A sok pénz és az Úr szolgálata között.
Elvis a népszerűséget, a tomboló rajongóktól teli előadótermeket választotta. Millió számra adták ki a lemezeit, és az egész világon az ő zenéjére táncoltak a fiatalok.
Hangja fogalommá vált, és úgy hívták őt, hogy a rock & roll koronázatlan királya.
Isten teljesen kiszorult az életéből, elveszítette a lelki békéjét, és hamarosan kábítószer-élezővé vált.
Ő volt Elvis Presley, aki még mindig élhetne, ha az Urat választotta volna.
Imádság: Uram, olyan sokszor mulasztom el a Biblia olvasását a napi teendők miatt. a reggeli rohanás miatt többször elfelejtek imádkozni. sajnos mindig találok kifogásokat. Bocsásd meg ezt nekem Atyám, és segíts mindig helyesen dönteni az életemben! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 22)
Augusztus 6.
Máté 13
Amikor Jézus kereszthaláláról hallott Félelmetes Villámlás, megjegyezte, hogy a Nagy Manitunak nagyon bátor fia van.
A törzsfőnök ismét ajándékot adott, ezúttal egy színes takarót.
A többi indián csodálkozva figyelte a változást, ami Félelmetes Villámlásban végbement.
Aztán a törzsfőnök a lovát is elajándékozta, amit már nagyon furcsállottak, hiszen szép fekete paripája értékesebb volt, mint az arany.
A legnagyobb meglepetés viszont még csak ezután következett.
A sosonok vezére leborult, és így imádkozott: "Én Félelmetes Villámlás, a sosonok törzsfőnöke, önmagamat Jézusnak ajándékozom."
Imádság: Uram, te vagy a legdrágább kincs az életemben. szeretnék mindent neked ajándékozni, az egész életemet. Én is szeretnék úgy dönteni, mint az a törzsfőnök. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból: Máté 13-14,)
Augusztus 10
Máté 13
Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet az ő mezejében.
Az ember gyakran mondja, hogy kicsi a hite, ha kétségek gyötrik Isten létezése felől. Milyen jó, ha ilyenkor az Úrhoz kiáltunk, aki megerősít minket! Isten új életet adott nekünk Krisztusban, és ez képessé tesz arra, hogy felülkerekedj a kételyeken, még arra is kapsz erőt, hogy másoknak segíts.A hitetlenség mindig kételyeket szül, de ha az Úrhoz kiáltasz, legyőzheted a hitetlenséget.
Történt egyszer az eszkimók földjén, hogy egy misszionárius el szerette volna magyarázni az ott élő embereknek, hogyan lehet legyőzni a kétségeket, és a rossz gondolatokat. Az eszkimó nyelvet nem túl jól ismerő misszionárius nem találta meg a megfelelő kifejezést ahhoz, hogy ezt el tudja magyarázni. Így az életükből merítette a példát. Alaposan tanulmányozta az eszkimók szokásait, és sok mindent megfigyelt a napi teendők közül.
Aztán a szánhúzó kutyák láttán nagyszerű ötlete támadt. Elmondta nekik, hogy szívünkben két kutya marakodik, az egyik fehér, a másik fekete. A fekete kutya gonosz, a fehér jó és kedves. Az eszkimóknak azt a kérdést tette fel a misszionárius, hogy melyik kutya kerül ki győztesen? Ők csak néztek rá, hiszen egyenlő esélye van mindkét kutyának. A misszionárius nagyon bölcsen azt mondta, hogy az győz, amelyiket az eszkimók táplálják. Így már könnyű volt megérteniük, hogy mit akart nekik a misszionárius mondani a szívükben dúló harcról.
Imádság: Add Uram, hogy engedjem azt a mustármagnyi hitet felnövekedni! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 31-32)
Augusztus 9.
Máté 13.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.
Az emberek és az állatok sok mindenben különböznek. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy az állatok nem felelősek azért, amit tesznek.
Képzeld csak el, egyszer arra érkeztél haza, hogy az összes virág a földön hever, a cserepek összetörve, mert a kutya lesodorta azokat az ablakpárkányról.
Biztos, hogy jól leszidnád a kutyát. A kutyus érdeklődve félrehajtaná a fejét, lehet, hogy megszeppenésében egy kicsit a farkát is behúzná, és kérdő szemekkel nézne rád, mintha csak ezt kérdezné: "Valami rosszat tettem?"
Te is tudod nagyon jól, hogy egy állat nem tudja mit tesz. Egy kutyát nem lehet felelősségre vonni azért, mert nem ismerte fel a szobanövényeket.
Az embert viszont felelősségre lehet vonni. Édesanyád is ezt teszi, amikor leszid, ha valami rosszat teszel.
Minket felelősségre lehet vonni, mert különbséget tudunk tenni jó és rossz között. Nekünk van lelkiismeretünk, és életünk végén el kell számolnunk Isten előtt minden tettünkkel. Ez nem fenyegetés! Isten azt szeretné, ha mindannyian a mennyországba kerülnénk, és ragyognánk, mit az ég csillagai.
Imádság: Uram, olyan sokszor bántanak az emberek, néha még a szüleim és a testvéreim is fájdalmat okoznak. Én nem akarok másokat bántani! Soha nem akarok felelőtlenül cselekedni. Te vagy az igaz Bíró Uram, és ezt soha nem akarom elfelejteni! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 41-43)
Augusztus 8.
Máté 13
Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek!
A választás ránk van bízva, milyen életet élünk. Isten ránk bízta, hogy a konkoly közé, vagy a búza közé akarunk tatozni.
A konkoly úgy nő, ahogy neki tetszik. Magjait a szél szórja szét.
Mindegy, hogy hová kerül, mindenütt gyökeret ereszt, és mindenhol nagy pusztítást tud végezni.
Ez azt jelenti, hogy a vadnövények haszontalanok? Hiszen kevés szebb dolog létezik egy virágokkal borított mezőnél, mely fölött számtalan pillangó lebeg.
A konkolyra és a gyomra ez nem jellemző. Nem a mezőn teremnek, hanem a veteményesekben, és abból élnek, hogy a termesztett növények elől elszívják a táplálékot.
A búzát gondos emberi kezek vetik, amiből finom kenyér lesz.
Isten ránk bízta a választást. De ne feledd, a betakarításnál a konkolyt összegyűjtik és megégetik, a gabonát pedig a csűrökbe takarítják.
Imádság: Uram, én engedelmeskedni szeretnék neked. Add, hogy ne legyen haszontalan az életem! Hadd lehessek hasznára az embereknek, mint gabona! Szeretném, ha az életem téged dicsérne, hogy amikor visszajössz megítélni a földet, ne szégyenkezzek. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 24. 25. 29-30.)
Augusztus 7.
Máté 13
...de a világnak gondja, és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem
A keresztény élet gyümölcsök nélkül üres. A gyümölcstermesztést először a magvetés előzi meg.
Az ember élete csak akkor teremhet jó gyümölcsöket, ha Isten igéje jó talajba hullik. Isten azt akarja, hogy a lelkünk termékeny talaj legyen, és befogadjuk az igét. A jó földbe hullott mag megtermi a maga gyümölcsét.
Élt egyszer egy fiú, aki gyakran énekelt a gyülekezetben, mert mindenki közül kitűnt gyönyörű hangjával. Elvis szerette Jézust, és szívesen dicsérte őt szebbnél szebb énekekkel. Tehetséges zenész lesz, és hamarosan válaszút elé került. Választania kellett a népszerűség, A sok pénz és az Úr szolgálata között.
Elvis a népszerűséget, a tomboló rajongóktól teli előadótermeket választotta. Millió számra adták ki a lemezeit, és az egész világon az ő zenéjére táncoltak a fiatalok.
Hangja fogalommá vált, és úgy hívták őt, hogy a rock & roll koronázatlan királya.
Isten teljesen kiszorult az életéből, elveszítette a lelki békéjét, és hamarosan kábítószer-élezővé vált.
Ő volt Elvis Presley, aki még mindig élhetne, ha az Urat választotta volna.
Imádság: Uram, olyan sokszor mulasztom el a Biblia olvasását a napi teendők miatt. a reggeli rohanás miatt többször elfelejtek imádkozni. sajnos mindig találok kifogásokat. Bocsásd meg ezt nekem Atyám, és segíts mindig helyesen dönteni az életemben! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 22)
Augusztus 6.
Máté 13
Íme, kiment a magvető vetni...Jézus gyakran szólt példázatokban, mert az emberek szívesen hallgatták történeteit.
Minden ember szereti a történeteket. Nem véletlen, hogy annyi könyvtár áll szerte a világon, milliónyi kötetekkel a polcokon. A gyerekek még alig tudnak járni, de már a meséket követelik. a történetek megelevenednek bennünk, átéljük a kalandokat.
Egy kétéves kisfiú, akit Benninek hívtak, mindig szívesen hallgatta nagymamája történeteit.
Egyszer a nagymama egy kismackóról mesélt neki, akivel mindig ugyanaz történt, mint Bennivel. a kisfiú hamar rájött, hogy ez a kismackó tulajdonképpen nem más, mint ő. Ezután a nagymamának mindig kismackós történeteket kellett mondania, mert Benny nagyon megszerette azokat.
Amikor Jézus példázatait halljuk, vagy olvassuk, mi is tudjuk, hogy azok a mi életünkről szólnak. segítenek felismerni, mi az, amit Isten elvár tőlünk. Csakhogy nem elég valamit felismerni!
Isten azt alkarja, hogy ne csak hallgassuk az igét, hanem ahhoz méltóan is éljünk.
Tanuld meg: Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek! (Máté 6,33)
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 13, 3-8)
Augusztus 5.
Máté 10, 31-46
És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom nektek el nem veszítheti jutalmát.
Egy pohár hideg vízért ilyen nagy lenne a jutalom? Akkor mekkora jutalom jár azért, ha valaki kutakat ás a szomjazóknak?
Vannak olyan országok, ahol a vizet igen nagy becsben tartják. Az ott élő embereknek főzésre, mosakodásra sokszor nem jut egy csepp víz sem, örülnek ha szomjukat olthatják. Hányszor megy tönkre a termés ezeken az aszályos területeken.
A víz maga az élet. Ezért fogtak össze azok a keresztények, akik felismerték, hogy víz nélkül egyre nagyobb nyomorúságba jutnának az ott élő emberek. Kutakat ástak, víztározókat építettek, öntözőrendszereket alakítottak ki, hogy megmentsék a termést.
Van ahol azért kevés az iható víz, mert a kutak fertőzöttek. A hívő emberek összefogásának köszönhető az is, hogy egyre több elavult vezetéket cserélnek ki ezekben az országokban, és így egyre többen jutnak tiszta ivóvízhez.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy minden nap tiszta, friss vizet ihatok. Taníts meg arra, hogy ne pazaroljam ezt a drága kincset! Uram, ösztönözd a kormányokat is, hogy vessenek véget a vizek ipari szennyezésének! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 10,42)
Augusztus 4.
Máté 10, 31-46
Aki titeket befogad, engem fogad be. És aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Az Úr Jézus az egyik helyen ezt mondja: "Amit megtesztek az atyámfiai közül a legkisebbekkel, azt velem teszitek meg." Gladys Aylward Kínában élt, mint misszionárius, és nagyon szerette a gyerekeket. Történt egyszer, hogy szamara hátán a városba ment valamiért, amikor az út szélén meglátott egy asszonyt, aki mellett egy gyerek feküdt mozdulatlanul. Gladys leszállt a szamaráról, és közelebb ment, hogy egy kicsit jobban szemügyre vegye a gyermeket. Nagyon rossz állapotban volt. Látszott rajta, hogy senki nem viselte gondját.
A kínai asszony rábökött a kicsiny összekuporodott testre, és harsányan a misszionáriusra kiáltott: "Vegye meg!" Gladys megdöbbenésében egy szót sem tudott szólni. Tudta, hogy ez a nő nem az anyja, hanem lophatta valahol a kicsit. Csak egy egész értéktelen angol pénz volt a zsebében, egy hat pennys, de a nőnek ez is elég volt, és a kislányt a misszionáriusnak adta. Gladys a gyereket találóan Penny névre keresztelte.
Penny nyolc éves lehetett, amikor ő is egy elárvult kisfiúra talált. Hazavitte, és elhatározta, hogy úgy fog gondoskodni róla, mint testvéréről. Penny azt kérte Gladystól, hogy neki minden nap kevesebb ételt adjon, hadd kaphasson többet újdonsült testvérkéje. A kislány a kisfiút Kicsinek nevezte el, mert egy kicsivel mindig több ételt szánt neki, mint magának. Milyen megindító is ez a történet, milyen csodálatos módon gondoskodik Isten a gyerekekről!
Imádság: Uram, adj szeretetet az elesettek iránt, hadd tudjak én is tenni valamit értük! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 10, 40)
Augusztus 3.
Máté 10, 31-46
Aki megtalálja az ő életét elveszti azt, és aki elveszíti az ő életét én érettem megtalálja azt.
John Eliot a következőket mondja erről: "Az okos ember lemond arról, amit amúgy is elveszít, ha cserébe valami olyat kap, ami mindig az övé lehet."
Ezt a bölcs mondást még egy dal is megörökítette.
John Eliot jó kötésű, intelligens fiatalember volt, akit Isten arra hívott el, hogy hirdesse Jézus Krisztus kegyelmét az auca indiánoknak Equador őserdejének feltérképezetlen területein.
Az auca indiánok meggyilkolták a misszionáriust segítőivel együtt, de a misszió ezzel nem ért véget. Isten más munkásokat küldött az indiánokhoz.
Jonh Eliot helyett egy másik misszionárius indult útnak, és ezrek imádkoztak szerte a világban az auca indiánokért. A misszionáriusok munkája ezúttal sikeres volt, bár Isten nem hétköznapi feladat elé állította őket. A munkát az indította el, hogy egy fiatal lány, akit Dayumának hívtak, elszökött a családjától, mert fel akarták áldozni a bálványisteneknek. Dayma valamilyen csoda folytán éppen a misszionáriusok táborába futott, ahol hosszabb időt töltött, és megtanította a misszionáriusokat törzse nyelvére, ő pedig megismerte Jézus Krisztust. Isten Dayumát küldte vissza törzséhez, hogy vallást tegyen Jézusról.
Imádság: Uram, olyan sok bálvány van a világunkban. Az emberek a híres sztárokat és a sikeres vezetőket is bálványozzák. sok osztálytársam el sem tud szakadni a televíziótól, és úgy őrzik az énekesek képét, mint valami ereklyét. Köszönöm Uram, hogy te adsz igazi hősöket is, olyanokat, mint John Eliot. Köszönöm, hogy te adsz nekem példaképeket. Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 10, 39)
Augusztus 2.
Máté 10, 31-46
És aki föl nem veszi keresztjét, és úgy nem követ engem, nem méltó hozzám
Sokszor lehet hallani, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. Ez azt jelenti, hogy minden embernek meg van a maga nyomorúsága. Sok mindentől szenvedhetnek az emberek. Megkeserítheti az életet egy iszákos férj, egy házsártos feleség, de egy neveletlen gyerek is. Sokan akkor használják ezt a kifejezést, ha gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Jézus más értelmet szánt ezeknek a szavaknak. Ő azt akarja, hogy minden megterhelt és megfáradt ember menjen hozzá, mert nála nyugalmat talál. Egy népszerű angol ének ezt így fogalmazta meg: "Minden terhedet az Úrra vesd, mert ő megvigasztal." A Biblia is erre tanít bennünket. Hallottál már a Via Dolorosáról? Ezen az úton kellett Jézusnak vinnie a keresztet a Golgotára. Aki kereszttel ment végig ezen az úton, annak ez volt az utolsó útja az életben .
Néha a hívő ember számára is végződhet halállal, ha felveszi a keresztet. Élt Manilában egy Serverino Bagtasos nevű férfi, akit éppen a házasságkötése előtt gyilkolt meg egy fanatikus muzulmán.
Ezt a férfit már többször életveszélyesen megfenyegették, de ő tovább végezte az Úr munkáját. Komolyan vette Megváltója szavát, és magára vette a keresztet.
Imádság: Uram, hadd lássam mindig, hogy ez az élet csak egy szemvillanás az örök élethez hasonlítva! Áldd meg azokat a keresztényeket, akiket üldöznek hazájukban! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 10, 37-38)
Augusztus 1.
Máté 10, 31-46
Valaki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.
Egyszer Kínában éppen akkor támadtak meg egy templomot, amikor abban istentiszteletet tartottak. A támadók célja az volt, hogy a lakosságban félelmet keltsenek. Különösen a keresztényekben akartak bizonytalanságot kelteni.
A fegyveresek minden embert a szószék elé tereltek. A egyik katona leakasztott egy képet a falról, ami Jézus ábrázolta, és az embereket arra kényszerítette, hogy köpjék le a képet. Aki a parancsot megtagadja, azt agyonlövi. A katona közben torkaszakadtából ordítozta, hogy a vallás az öregasszonyoknak való.
A lelkész és a presbiterek elsőkén járultak a képhez, és a halál miatti félelmükben leköpték azt. Hirtelen egy kislány ugrott elő, ráborult a képre, és ruhája ujjával törölgetni kezdte azt. Jézus képét magához szorította, és hangosan zokogva kiáltotta a katonák felé: "Nem engedem, hogy Jézust leköpjétek, inkább öljetek meg!" A katonák annyira megdöbbentek a kislány bátorságán, hogy a többi keresztényt békén hagyják. Egyedül a lelkészt és a presbitereket végezték ki. A katonák parancsnoka azt mondta: "Ha a hitedért nem érdemes meghalnod, akkor élned sem érdemes érte."
Imádság: Uram, sokszor olyan nehéz megvallania te nevedet. Amikor az iskolában megkérdezik, ki az aki hisz Istenben, sokszor egyedül nyújtom fel a kezem, és ilyenkor legszívesebben elbújnék. Uram, adj erőt, hogy a csúfolódások ellenére is bátran megvalljam a te nevedet! Ámen.
(Keresd ki a Bibliádból! Máté 10, 32-33)
