- Részletek
- Találatok: 4501
A kard és a kígyó (Vere Elliot látomása 1970-ben)
A látomásomban egy nagy gyülekezőhelyiségben voltam, a falak és a plafon, díszítésekkel volt tele, az ablak színes üvegből volt (egy tipikus katedrális vagy templom). A helyiség tele volt emberekkel - egyik gazdag, másik szegény, további nyomorék, csonka és vak - mind láncokkal és bilincsekkel fogva tartva, senki nem volt szabad.
A teremben elől egy nagy platform volt - egyik oldalán a szószék, a másik oldalán pedig egy kosár, amelyben egy nagy zöld kígyó volt összetekeredve; ott ahol szokás szerint a hangfal függ, egy kard függött két fonállal horizontálisan felfüggesztve.
A platformon 8 vagy 10 egyházi méltóság (pásztorok, prédikátorok, papok stb.) egyházi öltözékeikben ültek a székeken - amelyek egymás mögött eltolva, egyik magasabban, mint a másik - helyezkedtek el (hasonlóan, mint a mozikban).
A gyülekezet feltekintett ezekre a férfiakra - és ők viszont tekintettek le a gyülekezetre.
Nyugalom volt - de csak egy ideig, amíg egy dörgő hang nem hallatszott a szószék felől - mintha egyenesen Istentől jött volna - és mondta: Ki hirdeti ki Isten tiszta Szavát?!
Felállt az első pásztor Bibliával a kezében, azonban ahogy ezt tette, ellene fordult szikrázó szemekkel sziszegve a régi zöld kígyó - és Isten embere, aki méltatlanul hordta ezt a címet - visszasüllyedt székébe és a Bibliát a széke alá tolta.
A kígyó felágaskodva megérintette a kardot a fejével és ezt mondta a pásztornak: Mindenkit, aki Isten hangjának engedelmeskedik - megölöm ezzel a karddal!
Rövid időre csend volt. Aztán újra elhangzott a felszólítás a szószék felől: Ki hirdeti ki Isten tiszta Szavát?!
Felállt a második a papi palástjában, előre lépett volna, de feléje tekeredett a kígyó - és ő megrémülve visszatorpant, leült - Bibliáját a széke alá dugta. A kígyó újra megérintette a kardot, és sziszegte: Megöllek, ha Isten hangjának engedelmeskedsz!
Harmadjára is dörgött a hang a szószék felől, és egy harmadik is felállt - majd újra leült - mint az előzőek.
Újra és újra hangzott a felszólítás, míg mindegyik egyházi méltóság alkalmat kapott arra, hogy a kígyónak ellenálljanak - de félelem és rettegés töltötte el őket mind - és a kígyó vigyorgott gonosz kajánsággal.
Aztán újra szólt a hang a szószék felől: Óh, csak egy volna; óh csak egy volna; óh csak egy ember volna, aki Isten tiszta Szavát hirdetné - ami ezeket a megkötözötteket szabaddá tenné! Nincs egy ilyen ember?!
Aztán felállt egy kis alacsony, jelentéktelen külsejű ember a platformra és megállt a kard alatt - szemeit az ég felé emelve mondta: Istenem, kezeidbe teszem az én lelkemet/szellememet! Majd kinyitotta a Bibliáját és olvasott. Nem fűzött hozzá és nem hagyott el belőle. Úgy olvasta a Szót mint akinek teljhatalma van.
Amint befejezte a felolvasást, felágaskodott a kígyó és elharapta az egyik tartófonalat - amellyel a kard fel volt függesztve - és az lefelé kilengett. Mivel a beszélő férfi kistermetű volt, elszállt a kard a feje fölött. A lengő kard elvágta a másik tartó fonalat is, és tovább repülve átszúrta az egyházi méltóságok szívét amint sorban ültek - és a falhoz szegezte őket. Akkor egy kétségbeesett kiáltás hangzott a szószék felől; de egy sokkal hangosabb örömkiáltás hangzott a gyülekezet felől, mert minden ember szabaddá vált láncaitól!
Amint ennek a víziónak vége lett, láttam egy másikat. A Megmentőt/Jézust/Jesuát láttam a fejem fölött egy felhőn. Ő szólt: Fiam, halld a jelentését a látomásnak: A gyülekező helyiség/templom, amit láttál, az elpuhult elvilágiasodott egyház/gyülekezet, a kegyesség formája meg van náluk, de autoritásomat megtagadják. Mind be vannak fedezve e világ kincseivel és örömeivel, és nem elégszenek meg ezüstjeikkel és aranyaikkal. Az emberek, akiket láttál, azok, akikért én meghaltam, de népem elpusztul, mert nem akar tanulni; szemeik vannak, de nem látnak - füleik vannak, de nem akarnak hallani.
A sátán szolgaságában vannak és meg kell szabadulniuk!
A platform ahol az egyházi méltóságok ültek, azok az előadott ötleteik - eredetük a pokol mélyében van.
A szószék Isten trónja; a régi kígyó Lucifer maga. A kard, amit láttál, Isten Szava; a fonalak, amelyen függött, a Szó teljhatalma - életet adni, vagy életet elvenni.
A jelentéktelen külsejű alacsony ember az életet kapta és a többi egyháziaktól - akik nem hirdették a beszédemet - életük elvétetett!
A pásztorok/papok/prédikátorok, akiket láttál, olyan férfiak (és asszonyok) az egyházakban/gyülekezetekben, akik azt mutatják, hogy ismernek engem, de olyan dolgokat tanítanak, amelyek nem állnak a Szentírásban és büszkék magyarázataikra; a világ szelleme kényszeríti őket, hogy meghajoljanak a sátán előtt - aki a hazugság atyja. A pásztorok egymást akarják túlszárnyalni az eleganciában, bőbeszédű írásaikban, argumentációikban és így tovább; de ők csak a betűket olvassák a "Szellemet" kihagyják belőle - és eljön a napja - már itt van, amikor meghalnak, éppen úgy mint ezek a látomásodban.
Amint ezt, szörnyű jelenetet újra átgondoltam, ismét szólt hozzám az Úr a következő szavakkal: Emlékszel-e profetikus szavaimra a Jeremiás 23-, és Ezékiel 34-ben? Jézus mondta olvasd!
Kinyitottam a Bibliám és olvastam: Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! Jer. 23,1. A prófétáknál szörnyű dolgokat találtam, mint házasságtörés és hazugságok - és a gonoszok kezeit segítették. Jer. 23,14
Jézus mondta: Az utolsó napok végén megérted ezeket. Jaj a pásztoroknak, akik nem a nyájat legeltetik - nem a nyájat kellene legeltetniük? Ez. 34,2.
A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a sérültet nem kötözitek be, az elűzöttet nem hozzátok vissza, és az elveszetett nem keresitek meg - hanem keményen uralkodtok rajtuk. Ez. 34,4.
Lásd, jövök a pásztorok ellen és visszakövetelem nyájamat kezükből... Ez. 34,10.
Aztán azt mondta az Úr nekem, hogy ezek a hamis pásztorok nem fognak okos kiutat találni, ha a kard rájuk esik - de juhaimat figyelmeztetni kell - és kiszabadítani!
Az Úr a továbbiakat mondta még: Emlékszel- e szavaimra Jeremiás próféciáiban? Olvasd!
És én olvastam a szavakat: És lesznek az Örökkévaló megöltjei azon a napon a föld végétől föld végéig... Jer. 25,33. Jajgassatok, pásztorok kiáltozzatok, fetrengjetek, ti hatalmasai a nyájnak! Mert beteltek napjaitok a levágásra... Jer. 25,34
Végül azt mondta az Úr, hogy: hamar eljönnek napjai annak, amikor a pásztorok/papok/prédikátorok kiáltani és jajgatni - fogukat csikorgatni fogják - de amikor a kard lecsap, már késő lesz!
A kistermetű ember, akit láttál, mind az a férfi (vagy nő) akik magukat mélyen megalázzák - még a halálig is - bizalmukat teljesen Istenbe vetik, és Igéjét teljességében hirdetik!
Óh, ha én olyan férfit (vagy nőt) találnék - ilyenekkel megráznám az eget és a földet
szólt az Úr!
forrás: www.zsidok-keresztenyek.eu
