- Részletek
- Találatok: 4135
Wilkersonnal együtt sírok
avagy ezek a furcsa megnyilvánulások nem a Szent Szellemtől vannak
Az emberek sok különböző dolog miatt fognak David Wilkersonra emlékezni, aki egy frontális ütközés során szerdán Tylberben, Texas államban életét vesztette.
Egyesek a könyvei miatt fognak rá emlékezni, mint pl. Kés és Kereszt, amely eladási rekordot állított fel – 30 nyelven több mint 15 millió példányt adtak el belőle. Mások a Teen Challenge elindításáért fognak rá emlékezni, amely országos szolgálatként a függőségben lévők elérését célozta meg. Megint mások az időnként ellentmondásos prófétai szavaiért fognak emlékezni Wilkersonra.
Én mindezek és még több dolog miatt fogok emlékezni Wilkersonra. Van azonban egy bizonyos üzenet, amit a hitnek ez a tábornoka már több mint egy évtizeddel ezelőtt prédikált, amit úgy hiszem, a háztetőkről kellene szétkiabálni ezekben az utolsó napokban. (Valójában Wilkerson sok, megalkuvást nem tűrő üzenetét kellene szétkürtölni ebben az órában. Egy bizonyos, Moszkvában 2000-ben elmondott prédikációja nehezedett a szívemre, amit néhány évvel azt megelőzően hallottam először). Ahogy az Wilkerson prédikációival gyakran megtörtént, aktuális volt, amikor először prédikálta, még aktuálisabb lett, azonban ahogy telt az idő.
Wilkerson prédikációjának témája a furcsa megnyilvánulások voltak, amelyeket az emberek tévesen a Szent Szellemnek tulajdonítottak. Nos, Wilkerson az Assemblies of God-hoz tartozott, aki jól ismerte a Szent Szellemet. Kétségtelenül együtt szárnyalt a Szent Szellemmel. Hallotta Isten hangját, és elszorult a szíve, amikor a Szent Szellem nevében furcsa megnyilvánulások sokasodásának volt tanúja, olyan megnyilvánulásoknak, amelyek biztos, hogy nem Istentől voltak.
Prédikációjában Wilkerson elmond egy történetet egy nőről, akit összezavart, ami a gyülekezetében folyt. Így magyarázta: „Sokan a gyülekezetből nem tudják, mit tegyenek. Csodálatos istentiszteleteink vannak. Az Úr szelleme velünk volt. Pásztorunk azonban úgy gondolta, több is van. A gyülekezet nem növekedett elég gyorsan. Hallott valamilyen ébredésről, elment oda. Három hónappal ezelőtt hazajött. Felállt, hogy prédikáljon, és elkezdett nevetni., Fél órán át nevetett. Nem volt ura önmagának. Csak nevetett és nevetett. Nem prédikált, és azt mondta nekünk: „Ez a Szent Szellem új mozdulása.”
Szeretném hangsúlyozni, magyarázza tovább Wilkerson, hogy az nem egy egyszeri eset volt abban a gyülekezetben. Nem a szent nevetés valamilyen spontán kitöréséről volt szó. Ez három szolid hónapon át ment így. Három hónapig nem volt vasárnap igehirdetés. Csak féktelen nevetés. Wilkerson az alábbi kérdést tette fel: „ A Szent Szellem, aki a Bibliát írta, és aki azt mondta: ”Az igazság megszabadít”, nevetésre készteti az igehirdetőt úgy, hogy az nem tudja hirdetni az igét? Nem vagyok a nevetés ellen, de három hónapig csak nevetés van annak kárára, hogy a szenteket elkészítsük Isten Igéje által?
Nevek említése nélkül Wilkerson olyan szolgálatokról beszélt, ahol mint a kutyák ugattak és más bizarr állati hangokat hallattak. Név nélkül hivatkozott olyan gyülekezetekre, ahol az emberek a padlón sziszegtek és tekeredtek, mint a kígyók. Sok furcsa megnyilvánulásról beszélt, és magyarázta, hogy ezt a Szent Szellemnek tulajdonítják az emberek. A könnyeivel küszködve, Wilkerson azt mondta, megcsúfoljuk a Szent szellemet, ha az ilyen megnyilvánulásokat neki tulajdonítjuk. Mielőtt befejezte volna a prédikációt, Wilkersont olyan szomorúság fogta el, hogy kezeibe temette az arcát és zokogásban tört ki.
Megszívlelte a Krisztus Teste ennek a prófétának az intelmeit? Talán egyesek igen. Azonban én tanúja voltam azoknak a dolgoknak, amikért Wilkerson kiáltott, az elmúlt évben talán még rosszabbaknak is.
Kérem, ne értsenek félre! Maximálisan Isten valódi erejének megtapasztalása mellet vagyok. Maximálisan a Szent Szellem valódi megnyilvánulásai mellett vagyok. Hiszek a Szellem ajándékaiban. Szeretek jelekről és csodákról tanúskodni. Vágyakozom, hogy többet lássak ezekből az elkövetkezendő napokban. Aggodalommal tölt el azonban, hogy egyesek nem tudnak különbséget tenni Isten Szelleme és egyfajta furcsa tűz között.
Voltam olyan imaösszejövetelen, ahol az asszony szemgolyói úgy kiakadtak és szempillái olyan sebesen repdestek, mintha démoni befolyás alatt lenne. (Azt akarod nekem mondani, hogy a Szent Szellem kiakasztja a szemgolyódat, amikor Szellemben imádkozol?) Láttam az istentiszteleten, hogy ugyanez az asszony énekelt az emelvényen, majd hirtelen abbahagyta a dicsőítést és tíz percen át, prófétálás gyanánt, mindenfélét összezagyvált. A pásztor semmit nem tett.
Láttam, ahogy az emberek képzeletbeli marihuánás cigarettából szippantottak és adták tovább, mintha a Szent Szellem valamilyen kábítószer lenne. A pásztor megint csak nem tett semmit. Az emberek nyávogtak, mint a macskák, felnőtt emberek órákig fekszenek izzadságszagú kupacokban a padlón – öntudatlanul, vagy homályos révületben, tinédzserek pedig kontroll nélkül remegnek és rángatóznak, mintha rohamuk lenne.
Megint mondom, hogy a Szent Szellem valódi megnyilvánulásai mellett vagyok, és rengeteg ilyenben volt részem. Soha nem olvastam azonban arról, hogy Ábelnek felakadtak a szemei, amikor áldozatát Isten elé vitte. Semmit nem találtunk a Bibliában arról, hogy Énok szempillái sebesen és kontroll nélkül repdestek volna, miközben elragadtatott. Noé nem adta tovább képzeletbeli jointját családjának a bárkában. Ábrahám nem feküdt halomban a 318 férfivel a házában, akiket képzett.
A Biblia nem ír arról, hogy Izsák, Jákob vagy József macskák módjára nyávogtak volna (vagy kutyák mórjára ugattak, vagy kígyók módjára sziszegtek volna). Mózes nem remegett és rángatódzott kontroll nélkül egy órán át, mintha epilepsziás rohama lett volna, amikor meglátta Isten dicsőségét.
Ha ezeknél a hithősöknél nem olvasunk Isten Szellemének ilyen furcsa megnyilvánulásairól, miért mondjuk ki olyan gyorsan, hogy ez Isten Szelleme? Automatikusan elfogadhatjuk a sziszegést, a vonaglást vagy az ugatást, csak azért mert János szerint sok dologról nem ír a Biblia, amit Jézus tett? Nem kéne megvizsgálnunk a szellemeket, ahogy a Biblia tanítja?
Néhányan közületek valószínűleg haragszotok rám, amiért ezeket mondom. Hadd legyek kristálytisztán világos! Nem megyek a Bibliában feljegyzett jelek ellenében. Egy beszélő öszvér. Rendben van. De egy ember, aki morog és makacskodik, mint egy öszvér? Imádkozunk zsebkendőkért és odaadjuk azokat a betegeknek. Én is csináltam. Táncoltunk Szellemben. Csináld! De maradjunk a témánál! Ez a cikk nem ezekről a dolgokról szól. Ez a cikk nem a biblikus megnyilvánulásokról szól, hanem a Bibliát meghaladó megnyilvánulásokról, amelyek Isten dicsőítése és a jó gyümölcs termése helyett inkább vursltinak tűnnek. Ahelyett, hogy követ ragadnál, velem együtt kellene sírnod. A Szent Szellem nem azért jön, hogy belőlünk szellemi gyümölcsöt, pelyhet vagy őrülteket csináljon. A Szent Szellem azért jön, hogy megítéljen bennünket bűneinkben, Isten igazsága és ítélete szerint. Azért jön, hogy megvigasztaljon, tanácsoljon bennünket és segítsen nekünk. A Szent Szellem stabilakká, nem instabilakká tesz bennünket.
Pál apostol mondta: „Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl, és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?”)1Kor 14,23 Károly rev.) Az Amplified fordítás szerint „tébolyult”. A New Living fordítás szerint „bolond”. A King James változat szerint „őrült”. A Message fordítás így írja: „Ha összejöttök a gyülekezetben és oda bejönnek nemhívő kívülállók, amint éppen nyelveken imádkoztok, ami mind a ti, mind az ő számukra érthetetlen, nem azt fogják-e gondolni, hogy elment az eszetek, és lelépnek onnan olyan gyorsan, ahogy csak lehet?”
Lelépek, amilyen gyorsan csak lehet. Ezt teszem, amikor ilyen furcsa bibliaellenes megnyilvánulásokat látok, és neked is ajánlom, hogy ezt tedd, amikor sziszegő, habzószájú embereket látsz a padlón vonaglani a gyülekezet közepén.
Ha Pál így figyelmeztetett bennünket a nyelveken való imádkozást illetően, mi a csudát mondana a kutyaugatás, a macskanyávogás és hasonlók felől? Selah.
Végeredményben Jézusra tekintek. Nem töltekezhetsz be jobban a szent Szellemmel, mint Jézus. Soha nem láttam az én Jézusomat a földön hemperegni, képzeletbeli kábítószeres cigarettát szívni, kiakasztani a szemét vagy állati hangokat adni. Egyetlen feljegyzést sem találtam a Bibliában arról, hogy Szellem által betöltött szentek így cselekedtek volna. Nem gondolod, hogy ha az ilyen őrült megnyilvánulások igazán a Szent Szellemtől lennének, és rászállnának azokra, akik elszántan keresik Isten arcát, lejegyezték volna azokat az Apostolok Cselekedeteiben? Igen, látunk ott furcsa csodákat, de azok között nem volt sziszegés, ugatás, vonaglás, stb.
Persze olvastam, hogy Jézus találkozott valakivel, akinek furcsa megnyilvánulásai voltak. Tényleg, egy fiúnak furcsa megnyilvánulásai voltak, amelyek Isten jelenlétében még erőteljesebbé váltak. Ez áll a Szentírásban: „És hozzávitték azt; és mihelyt a szellem meglátta Őt, azonnal szaggatni kezdte a fiút; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.”(Márk 9,20)
Mit tett Jézus szembesülvén ezekkel a furcsa megnyilvánulásokkal? Megdorgálta a gonosz szellemet és kiűzte. Tehát, amikor látom, hogy állati hangokat, sziszegést és más furcsa megnyilvánulásokat a Szent Szellemnek tulajdonítanak, Wilkersonnal együtt sírok. Te nem? Kérlek, imádkozz velem együtt, hogy az egyház tisztábban lásson ezekben az időkben. Ámen
Jennifer hírszerkesztő a Charismánál. Több könyvet is írt, pl. a Prófétai szív címűt. Írhatsz Jennifernek emailt: jennifer,Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy meglátogathatod honlapját: www.jenniferleclaire.org
Többet erről itt olvashatsz: www.charismamag.com/index.php/blogs/the-plumb-line-by-jennifer.leclaire/30800-weeping-with-wilkerson-orthese-stangle-manifestations-are-not-the-holyghost#ixzz1LBrG84P2
Eredeti cím: Weeping With Wilkerson (or These Strange Manifestations Are Not the Holy Ghost)
fordította: Kormos Tamás
Fordítás honlapunkon történő megjelenéséhez hozzájárult Kormos Tamás
A cikk megjelent az Agapé Gyülekezetek 2011. júniusi számában
bacsipista, 2011. június 18.