Az élet végén nem az számít, kinek mennyi pénze, vagyona vagy tárgya volt, hanem az, hogyan bántunk egymással.

A padon ülő asszony

Egy hideg estén egy idős asszony ült egy ház kapuja előtt.
Ruhája megviselt volt, mellette egy régi táska és egy darab karton. Nem kért sokat, csak csendben ült, és figyelte az embereket.
Egyszer csak egy elegáns autó állt meg előtte. Egy jól öltözött férfi szállt ki belőle. Ránézett az asszonyra, majd továbbindult.
Az asszony utána szólt:
– Uram, egy kis kenyérre lenne szükségem.
A férfi megállt, elővette a pénztárcáját, majd néhány aprót adott neki.
– Tessék. Ennél többet most nem tudok adni.
Az asszony megköszönte.
– Isten áldja meg érte!
A férfi elindult, de néhány lépés után visszafordult.
– Miért nem haragszik rám? – kérdezte. – Sok ember úgy néz magára, mintha nem is létezne.
Az asszony csendesen elmosolyodott.
– Tudja, fiam, én már megtanultam valamit. Nem az fáj a legjobban, amikor nincs mit enni. Hanem amikor az ember úgy érzi, hogy senki sem látja őt.
A férfi sokáig hallgatott.
Majd visszament, leült mellé a földre, és beszélgetni kezdett vele.
Aznap este nemcsak pénzt adott neki. Időt adott. Figyelmet. Emberséget.
Az asszony pedig azt mondta neki:
– Ezt ne felejtse el: egyszer mindannyian ugyanoda érkezünk. Akkor már nem számít, milyen autóval jöttünk, mekkora házban laktunk, vagy mennyi volt a pénzünk. Csak az számít majd, hogy hány ember szívében hagytunk szeretetet.
A férfi lehajtotta a fejét.
És azon az estén valami megváltozott benne.

Tanulság
Ne gondold soha, hogy többet érsz másoknál azért, mert több vagyonod, szebb otthonod vagy több lehetőséged van.
A földi javak egyszer mind itt maradnak.
A szeretet, a jóság és az emberség azonban nyomot hagy mások szívében.
Nem tudhatjuk, hogy az előttünk álló ember milyen terhet hordoz. Ezért ha tehetjük, ne ítéljünk – inkább segítsünk.
Mert az élet végén nem azt visszük magunkkal, amit birtokoltunk, hanem azt, amivé közben váltunk.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.”
Máté 7,1

Ne ítélj - inkább segíts, ha tudsz.
Ne nézz le senkit, hanem hajolj le ahhoz, aki elesett.
Mert Isten szemében minden ember értékes.
Nem az számít, mennyivel van többünk másoknàl, hanem, hogy abból amink van, tudunk-e szeretet adni annak, akinek éppen kevesebb jutott.

Szerző: H.Juditt

 

• Következő >