- Részletek
- Találatok: 2445
Börtönmisszió a Kozma utcában, 2010. június 8
Év elején már készültünk a következő börtönmisszióra. Sz. Zsolt egy új látást kapott. Most nem bibliai történet, hanem az élet egy pillanata került feldolgozásra. Gondolatait ismertetve kiválasztottuk a szerepeket és a szereplőket, egyéni javaslatokkal kiegészítettük a történetet, kiosztásra került a megtanulandó szöveg és a próbákra készen álltunk.
A régi csapathoz csatlakozott Fodor Tamás és jöttek fiatalok, Surányi Niki, a két Debreceni fiú - Dani, Gergő -, és Bácsi Zsolt.
A próbákat többször is megszakítottuk, mert több fellépése is volt csapatunknak. A gyülekezet programjaként márciusban a Színesték első vasárnapján előadtuk a „Tékozló fiút”, majd Matt Schellenberggel és a Rengeteg társulattal Baracska és Tököl börtönébe vonultunk be egy-egy előadás időtartamára.
A húsvéti ünnepekre terveztük a Kozma utcai börtönlátogatást, majd ez átkerült Pünkösdre, de egyik időpont sem jött össze. Sok akadály gátolta a próbákat, betegségek, kórházi kezelés, lábadozás, munkahelyi és családi problémák, missziós elfoglaltságok, de az Úr győztesen hozott ki minket ezekből.
Végül június 8-a lett a kitűzött és elfogadott dátum. A forgatókönyv a régi, Zsuzsi fogadta a gyülekezet „cukrászai” részéről érkezett süteményeket, a csapat tagjai csomagoltak, próbálták a színdarabot és izgultak. Nem sokkal indulás előtt derült ki, hogy Albertirsán maradt egy személyi igazolvány. Belépni a börtönbe a nélkül nem lehet, a tesó nem maradhat le, mert ő dicsőít… Nincs más megoldás, érte kell menni! Megígértük, hogy nélküle nem kezdünk, megvárjuk.
Megérkeztek a nézők, fegyelmezett sorokban vonultak be és foglalták el helyüket. Többen ismerősként köszöntöttek minket. Számunkra ez nem meglepő, mert már évek óta találkozunk az elítéltekkel a Kozma utcai börtönben.
Simon Fecó egy gitárral a kezében énekelt, dicsőített. Megszólította az Urat, hogy nyissa meg a jelenlévők szívét, adjon nekik kegyelmet és megváltást. Minden dal után tapsot kapott, Ezek a tenyerek nem udvariasságból csapódtak össze, hanem Isten jelenlétében a könnyebbé vált szívek köszönetei voltak.
Előadása dicséret, köszönet és hála volt. Köszönet, azért amit az Úr tett életünkben, és hála, amit tenni fog a börtön lakóinak életében.
A börtön lelkésze megnyitotta a rendezvényt, Vezetőnk Tibor pár mondatban bemutatta a színdarabot és szerzőjét, Zsoltot. A történet címét a színpad fölé felragasztottuk és bevonult fiúk helyfoglalásuk után azonnal szembesültek az igazsággal:
A TE DÖNTÉSED, A TE ÉLETED
Három fiatal fiú, akik eddig is apró lopásokkal „szépítették” életüket, most merészebbet gondolnak. Autók lopásával szeretnék életszínvonalukat emelni. Máté, aki együtt él barátnőjével, ki akar lépni a bandából. Párja és annak barátnője segítségével egy üzletkötő irodában talál állást ahol bizalmat kap főnökétől, de a kísértések hatására súlyos bűnökbe keveredik. Elviszi főnöke frissen vásárolt autóját az üzlet kasszájában található két és fél millió forint készpénzzel együtt, majd egyik ügyfelük fiát halára gázolja. Az autó kigyullad, a lopott pénz megsemmisül, egy ártatlan ember élete megszakad. A bíróság elítéli. Barátnője terhesen egyedül marad, főnöke csődbe jut. Az ügyfél házaspár, akinek fiát a halálba küldte megbocsát neki és ezt kérik a többi károsulttól is. Korábbi barátai közül a bandavezér a történtek hatására felhagy a bűnös élettel, felismeri, hogy szüksége van Jézus kegyelmére, megváltására. Megtér, és ezt levelében közli Mátéval, aki szintén elgondolkodik tettének súlya alatt.
Meglepő volt, ahogyan fogadták ezt a történet. Vagyim ösztönző beszéde határa megnyíltak az emberek, beszéltek saját életükről, gondjaikról és vágyaikról. A sütemények osztásakor szinte minden rabnak lett egy keresztény beszélgető társa, és minden keresztény testvérnek jutott egy rab, akivel megbeszélhették a látottakat, imádkozhattak a gondok megoldásáért, az egészség javulásáért, vagy megtérésért. Jó volt látni a testvéreket ahogy beálltak a szolgálatba. Mindnyájan tudták mit kell tenniük. R.Attila testvérünk imával támogatott minket, K. Tamás mindenhol ott volt ahol szükség volt valamire.
Egy idős testvérnőnket - Hilda nénit - megszólította egy elítélt, és mondta, hogy az édesanyjára emlékezteti. Beszélgetésük során mély érzelmek törtek fel benne. Később kiderült, hogy édesanyja meggyilkolásáért tölti büntetését. A lelkiismerete azóta sem hagyja nyugton, szembesíti tettével, és könyörtelenül vádolja.
Ö még nem fogarta be életébe Jézust, de voltak megtérők, akik elmondták a befogadó imát és áldást kértek az életükre.
A találkozó végén a Gedeon Társulat Bibliáját és Mai Ige kiadványát adtuk a távozóknak, hogy kapcsolatban maradjanak az Úrral, és tovább erősíthessék hitüket.
Köszönjük az Úrnak ezt a napot és lehetőséget. Hálát adunk, amiért a szolgálatot tisztességesen el tudtuk végezni.
Köszönjük drága testvéreinknek a sok finom süteményeket, és külön azt a tortát, amelyet átadhattunk annak az elítéltnek, aki pár nappal később tarthatta meg születésnapját, de az Úr segítségével előbbre hozhattuk felköszöntését.
Köszönjük gyülekezetünknek, amiért a próbákra lehetőségek kaphattunk és a testvéreknek az imát, amellyel támogatták börtönmissziós csoportunkat.
A nap eseményei összegezve hisszük, hogy sokakat megérintett az Úr, és a mag, amit vetettünk előbb vagy utóbb új életre fog kelni és megérleli gyümölcsét.
Én külön is hálát adok az Úrnak, amiért fiammal, Zsolttal együtt szerepelhettem és vehettem részt vett ebben a missziós szolgálatban.
Bácsi István
Budapest, 2010. június
