Szeretném megosztani gondolataimat a 2013. évi baracskai börtönmissziós  szolgálatunkról. 

Az elmúlt évben is rendszeresen jártunk Baracskára, havonta egy alkalommal. Szolgáló csapatunk  magja az Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet tagjai közül állt össze,  de velünk jönnek más gyülekezetekből is testvérek. Voltak közöttünk baptisták, reformátusok, katolikusok, pünkösdi gyülekezetből érkező testvérek, többnyire magyar, (chillei és amerikai testvérek is) különbözőségünk ellenére  mégis teljes egységben tudtunk együtt szolgálni.

Tapasztatuk, hogy az elítéltek közül sokan keresik Istent. Talán mert van idejük és lehetőségük elmélkedni eddigi életükön amely börtönbe juttatta őket, és van idejük ráébredni bűneik súlyára. 
Kezdetben sokan csak egy programként kezdték látogatni istentiszteleteinket, azt gondolvam hogy így gyorsabban és éedekesebben telik számukra a bent töltött idő, de az Úr igéje nem maradt dolgavégezetlenül. Néhány istentiszteleti alkalom után rádöbbentek arra, hogy hiányzik életükből a legfontosabb, Isten szeretete és kegyelme, amelyet ők is megkaphatnak.

Alkalmainkon rendszeresen 60-80 elítélt vesz rész a börtön "Jobb lator" kápolnájában. A börtön vezetősége tiszteletben tartja a vallásszabadságot, istentiszteleteinken nincs biztonsági személyzet, nincsenek őrök. Belépéskor kapunk egy riasztót, amely használatára azonnal megjelennének az őrök, de erre eddig még nem volt szükségünk. Az Úr jelenléte békességet és egyetértést hoz mindenkire egyformán.

Sokat jelent a fogvatartottak számára azoknak a volt rabtársaknak a bizonysága, akik szabadulásuk után visszatérnek velünk a börtönbe és vallást tesznek hitükről,  jó irányban megváltozott életükről, amelyet, mint újjászületett hívők élnek 

Az elmúlt évben sokan behívták az Urat életükbe. Volt alkalom amikor csak egy-két ember jelezte ezt a szándékát, de olyan is előfordult amikor több, mint 20 ember vállalta ezt a döntést.  Ez jó, mert akik az Úr mellett döntenek, többnyire békességben élnek rabtársaikkal. Többen voltak akik szabadulásuk után rögtön megkeresték a helyi gyülekezetet, vagy már szabadulásuk előtt felvették velük a kapcsolatot.
Történtek megbocsátások, visszalépések a börtönbe jutások miatt tervezett bosszútól, és mindezt az Úr kegyelméből tehették meg.

Mi pedig szolgálunk, örömmel és szerettel, az Úr dicsőségére, mert ezt a feladatot szeretet nélkül nem lehet teljesíteni.

  "Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 
   Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. "
              Máté 25, 35-36

  "Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg"
              Máté 25, 40

 

/bacsipista/

• < Előző
• Következő >